Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Varga László: Előszó az 1996-os Levéltári Napon

előtt a kommunista alpolgármester azzal tromfolt a levéltári iratokért aggódó főlevéltárosra, hogy ott pusztuljanak, ahol vannak, mármint a múlt nem kívánatos tanúi, a levéltári iratok. Ott is maradtak egészen 1991-ig, a mi esetünkben a Bazilika pincéjében. 1989. novemberéig terjedelmes utasítás szabályozta a kutatási tilalmakat, természetesen maga az utasítás is kutatási korlátozás alá esett, titkos volt. Amikor még 1990 végén is, levéltárosok és jogászok hosszasan sorolták az Új Magyar Központi Levéltárban, miként nem lehet, nem szabad kutatni, Karsai László csak gyufát kért, mondván égessük el ezeket a mihaszna iratokat. Persze létezett ennél gazdaságosabb megoldás is, például az 50-es évek elején, amikor papírhiányra hivatkozva vitték el a levéltárakból az iratokat. A levéltári iratok likvidálásának, vagy ha ez nem járható, elzárásának tehát számos fokozata van. Közhely, hogy demokráciákban a levéltárak biztosítják az állampolgárok jogait. A levéltár, ahogy néhány éve egy kiállításunk is tanúsította, bölcsőtől a sírig kíséri végig a polgár életét, de ezt csakis az ő érdekében, védelmében teheti. Szívesen hivatkozunk arra, hogy a levéltár a tudomány szabadságának letéteményese. Valóban az, de nem csak a felkent tudósok számára. A történelem azt bizonyítja, hogy nem a kutató, hanem esetenként az államhatalom elől kell az állampolgár érdekében elzárni az iratokat. Sajnos még messze nem vagyunk abban a helyzetben, hogy igazán ilyen kérdéseken vitatkozzunk. A közelmúltban megvizsgáltuk 21 önkormányzati levéltár helyzetét. Ez 18 megyei és 3 városi levéltárat jelent. Most ennek ürügyén hadd hívjam meg Önöket egy képzeletbeli utazásra, mondjuk Hegyeshalomnál vannak, sajnos már-már visszafelé, megitták az első itthoni kávét, és ráhajtanak az ország büszkeségére, az Ml-esre. Elhajtanak Győr mellett, jobb kéz felé látják magasodni az 1000 éves Pannonhalmi Apátságot. Hiába, ez mégiscsak Európa. Elhajtanak Tatabánya mellett, de még mielőtt Pestre érnének,