Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Varga László: Előszó az 1996-os Levéltári Napon

kérem, nézzenek ki figyelmesen az ablakon. Az út mellett ugyanis levéltári iratok sorakoznak, de nem ám csak úgy kiterítve, hanem élükre állítva. Végig az út mentén, Hegyeshalomtól az MO-sig. Régi, pénzben ki nem fejezhető értékű középkori oklevelek, s íme egy születési anyakönyv, s benne a kedves nagymama emléke, itt meg Szálasi Ferenc népbírósági iratai. A 21 levéltár ugyanis éppen ennyi iratanyagot őriz. Most arra kérem Önöket, váltsanak irányt, forduljanak az M7-esre, ne féljenek nem lesz rémálmuk, itt már nincsenek iratok. Hajtsanak egészen Balatonföldvárig, itt nézzenek vissza az útra egészen odáig, ahol még iratok voltak, azóta 112 km-t jöttek, csakhogy a levéltári törvény értelmében itt is iratoknak kellene lenniük, mondjuk Obersovszky Gyula és társa, a kivégzett Tóth Ilonka peranyagának. Nem tudom, felfigyeltek-e az elmúlt évben egy apróságra? A levéltári törvény hatálya alól kivonták az ügynöktörvény alá eső iratokat. Mi azt reméltük, hogy így lesznek könnyebben kutathatók. A Parlament döntött a Történeti Hivatal felállításáról, most tíz-száz milliókról folyik a vita. Elárulok Önöknek valamit. Állambiztonsági iratok nincsenek. Nyomtalanul eltűntek. Amit a Belügyben féltve őriznek, azok a kartonos nyilvántartásokon kívül zömmel olyan iratok, amelyeknek a levéltári törvény szerint is Budapest Főváros Levéltárában kellene lenniük. Periratok, amiket a BM korábban törvénytelenül a bíróságoktól magához vont, s egy részüket 1990-91-ben kegyesen átadott az illetékes levéltáraknak. Ami maradt, azzal a Hegyeshalomnál egykor volt senki földjét sem lehetne összekötni. Még Patyomkin falnak is szegényes. Amikor most győzködtük a tisztelt sajtót, hogy adjon legalább egy kis hírt erről a rendezvényről, szinte mindenki elutasított, mondván: most nem megy, most Tocsikolunk. Erről jut eszembe, egy barátom megkérdezte, hogy mit fog a jövő történésze kutatni a levéltárban a Tocsik-iratokból.