Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Halmai Gábor: Nyilvánosság versus személyiségi jogok

Tekintsünk el most attól, hogy Róth, aki az információkhoz saját bevallása szerint is védőként jutott, megszegte az ügyvédi titoktartás kötelezettségét. Vizsgáljuk csak azt, mivel próbálta igazolni Eörsi Bohó személyhez fűződő jogainak semmibe vételét. Második cikkében őszintén meg is vallja, hogy a maga részéről nem létezőnek tekinti Bohó személyiségi jogait. Indokolásának lényege pedig, hogy a személyiségi jogok nem terjeszthetők ki a közügyekre. Ugyanezen az alapon tartja elfogadhatatlannak, hogy Nagy Imre lánya örökösi jogaira hivatkozva akadályozza az 1958-as perről készült rendőrségi film bemutatását, valamint a forradalom miniszterelnöke utolsó írásainak nyilvánosságra hozatalát, és indított pert a Magyar Televízió által bemutatott Nagy Imre-film alkotói, köztük Bohó ellen. (Ujabb csavar, hogy ez utóbbi perben az a Róth Miklós lép fel ügyvédként a személyiségi jogok védelmezőjeként, aki cikkével lábbal tiporta Bohóét.) Csakhogy Eörsi nem veszi észre, hogy míg Nagy Imre a huszadik századi magyar történelem egyik meghatározó személyisége, és így a vele kapcsolatos adatok közérdekűek, ugyanez Bohó Róbertről nem mondható el. Ugyanezen az alapon a magyar Alkotmánybíróság az ügynöktörvény alkotmányossági vizsgálata kapcsán csak azoknak a személyeknek az ügynök-múltját minősítette az Alkotmány 61 .§-a szerinti közérdekű adatnak, akik ma, a jogállamban közhatalmat gyakorolnak vagy résztvesznek a politikai közéletben. (Ld. 60/1994. (XII.24.) AB határozat) Ezért nem terjed ki ezekre az emberekre az átvilágítás, és ugyanezért nem ismerhetik majd meg az áldozatok besúgóik nevét akkor, amikor a remélhetőleg hamarosan felállítandó Történeti Hivatalban megtudhatják, milyen adatokat gyűjtött róluk az előző rezsim titkosrendőrsége. Persze, tudom, Eörsi következetes, hiszen miként az ügynöktörvény vitája kapcsán, mostani cikkeiben is megjegyzi, hogy a rendszerváltozás előtti buzgólkodás elfogadhatatlanul élvezi a jogállam védelmét. Pedig itt arról van szó, hogy azon személyek esetében,