Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Halmai Gábor: Nyilvánosság versus személyiségi jogok

akik ma nem intéznek közügyeket, a jogállam — szerintem helyesen — a személyhez fűződő jogokat fontosabb védendő érdeknek tekinti, mint múltjuk nyilvánosság elé tárását. Mint tudjuk, nem minden egykori szocialista ország választotta a múlttal való szembenézésnek ezt a módját. A német Sasi-törvény például teljes egészében felfedhetővé tette az állambiztonsági szervek és titkosügynökeik tevékenységét. A magyar megoldás célja kizárólag a politikai és közéleti szereplők, s ezen keresztül a mai államélet áttetszőségének biztosítása volt. Az elmúlt években Magyarországon is elhangzottak a legfontosabb érvek a múlt-feldolgozás e különböző módjainak előnyeiről és hátrányairól. Az egyik oldalon ott vannak „a pedikűrösnél, a lépcsőházban, a televízióban, a kocsmában és az irodalmi szalonban" születő, kútmérgezéssel felérő verdiktek, ahogy azt Nádas Péter meggyőzően leírta éppen a kelet-német ellenzék egykori legendás alakjának a Stasi-akták megnyitása jóvoltából napvilágra került ügynökmúltja kapcsán. (Szegény, szegény Sacha Andersonunk. Nappali Ház, 1992/1.) A mások oldal érveit talán a Stasi iratait kezelő szövetségi hivatal evangélikus lelkész vezetője, Joachim Gauck fogalmazta meg legvilágosabban: a múlt megismerhetősége nélkül a gyanúsítgatások légköre állandósulhat: Azt gondolom, egyrészt a kelet-német és a magyar közelmúlt, és ezen belül is a két titkosszolgálat eltérései miatt a két ország lakosságának érdeklődése sem azonos az egykori besúgók személyének megismerését illetően. Másrészt a radikális megoldások mellett érvelőknek választ kell adniuk arra a morális kérdésre, vajon megengedhető-e, hogy az ügynökök leleplezése során azonos „megbélyegzéssel" illessék, az ezt „önként és kéjjel" vállalót azzal, aki fizikai vagy egzisztenciális fenyegetettség hatására cselekedett, és esetleg dezinformációval igyekezett is megszabadulni a szolgálattól. Végül a gyanúsítgatásokat éppenséggel úgy lehet megakadályozni, ha a jogrendszer következetesen megvédi azoknak a nem közsze-