Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Karsai László: Egy történész bolyongásai a magyar levéltárak útvesztőiben

levéltári rendeletet. Az Alkotmánybíróság kötelezte az illetékeseket arra, hogy 1995. június 30-ig alkossák meg az új levéltári törvényt, amely alapelvéül meg is határozta: a tudományos élet szabadsága, a személyes adatok védelméhez való jog és az információszabadság joga egymást feltételező, egymást kölcsönösen korlátozva érvényesülő jogok. Az Alkotmánybíróság szigorúan korlátozta az államtitok fogalmát, (nem mellékesen megsemmisítette a „szolgálati és üzemi" titkot), kizárólag a honvédelem, a nemzetbiztonság, a külügyi kapcsolatok, a közbiztonság, a bűnmegelőzés, a bírósági eljárások és a bizalmas pénzügyi-államháztartási adatok körében tartva azt fenn. Az Alkotmánybíróság szerint a tudományos élet szabadsága, a kutatás, a tudományos ismeretek megszerzésének szabadsága a „kommunikációs alapjogok" egyike, része a vélemény nyilvánítás szabadságának. A személyes adatok védelmével kapcsolatban leszögezte: a személyes adatot, ha a tudományos cél megengedi, anonimizálni kell, más adatokkal pedig csak akkor lehet összekapcsolni, ha az a tudományos kutatás céljára kell. A személyes adatokat csak az érintettek hozzájárulásával lehet nyilvánosságra hozni, vagy akkor, ha a történelmi eseményekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatásához szükséges. Tudományos kérdésekben pedig kizárólag a tudomány képviselői illetékesek. Végre megszületett az 1995:LXVI (66) tc. Ennek első eredménye az lett, hogy az adatvédelmi törvény 28. és 29. §-ainak (valamint főigazgatójuknak) engedelmeskedve az Országos Levéltár dolgozói a kutatók által kért iratcsomókból kiválogatták a „szigorúan titkos" és „szigorúan bizalmas" jelzésű iratokat. Az így kiválogatott iratokkal pedig várták az illetékes minisztériumok bizottságait, amelyek egyedül voltak hivatottak arra, hogy eldöntsék, az elmúlt 90 év folyamán jogosan írták-e rá az egyes iratokra az említett jelzéseket. Ugyanis L. J. úr szerint ezt minden, 90 évnél „fiatalabb" irat esetében csak az illetékes BM, KÜM, stb. bizottság jogosult eldönteni.