Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Karsai László: Egy történész bolyongásai a magyar levéltárak útvesztőiben

Ilyen alapon pl. az 1914-ben kiadott MÁV-menetrendet sem lehetne kutatni. Különösen szórakoztató 3 órás megbeszélésen volt szerencsém 1995 októberében részt venni a BM fő titokszakértőjével, akit a kultuszminisztérium levéltári osztályának vezetőjével közösen próbáltunk meggyőzni arról, hogy pl. a BM általános iratai közül darabszámra nem, legfeljebb folyóméterre tudnám megmondani, mennyi iratot kéne most nekik, a fő titokvédőknek átminősíteni. A megoldás ebben az esetben viszonylag egyszerű volt, K. G. úr az általam megjelölt, kb. 200 iratcsomó valamennyi iratát mentesítette az átminősítési procedúra alól. Ugyanígy járt el a Külügyminisztérium is. Az át nem minősített iratok pedig békésen megvárták 1996. június 30-át, amikor ennek az abszurd procedúrának a határideje amúgy is lejárt. Szeretném világosan leszögezni: 1995 nyara óta elvben minden iratot a rendelkezésemre bocsátanak, még az Országos Levéltárban is. Nekem nincsenek xeroxozási gondjaim sem, amióta egyszer az illetékes MOL-os osztályvezető előtt annak a reményemnek adtam hangot — idézve a debreceni hivatásos kéjhölgy és a rendőrkapitány esetét, hogy én még mindig levéltárban kutató történész leszek, amikor L. úr már régen nem lesz a MOL rendőrkapitánya. Másnap az egyébként igencsak személyes adatokat tartalmazó iratokról is a nem anonimizált másolatokat megkaptam. Gondom csak azzal az országos kutatóprogrammal van, amelyet a jeruzsálemi Yad Vashem Archives megbízásából 1994 decembere óta vezetek. Megbízóim minden, az 1938-1945 közötti időszakra vonatkozó és a zsidókérdéssel kapcsolatos iratról szeretnének mikrofilmet kapni. A levéltári kutatást szabályozó 1995:LXVI tc. és az adatvédelemről szóló 1992:LXIII (63), különösen ez utóbbinak II. fejezete 9 §-a éles ellentétben állnak egymással.