Kossuth Lajos alkotmányterve (Budapest, 1994)

Eltemetheti-e a Ferenc Józseffel frigyre lépett Hungária azt az embert, akit nem olyan rég az apjául választott? És ha eltemetheti, akkor milyen módon? Úgy, ahogy azt a Bécsbe felutazó magyar miniszterelnök, Wekerle Sándor „tervezte": a nemzet halottjának nyilvánítva, képviselőházi költségen és képviselőházi küldöttség jelenlétében; vagy úgy, ahogy a kérdés problémává válásától már meglehetősen felbőszült ellenzékiek akarták: érdemeit törvénybe foglalva, az ország halottjaként, országos költségen és természetesen a haza földjébe eltemetve. A közvélemény előtt zajló véleményszínjáték eredménye a politikacsinálók legszűkebb körében már eldöntött tény volt, s még csak nem is akkor, hanem majd öt esztendővel azelőtt. Még 1889- áprilisi 28-án Tisza Kálmán - az akkori miniszterelnök - felterjesztéssel fordult az uralkodóhoz. Az alkalmat az szolgáltatta, hogy ez idő tájt a 87. életévében járó emigráns megbetegedett, s a magyar kormányzat szembe kívánt nézni az esetleg bekövetkező haláleset politikai kezelésének kérdésével. Tisza - utalva Kossuth következetes kiegyezés-ellenes álláspontjára a következő véleményt fogalmazza meg: „... az a meggyőződésem, hogy ha bekövetkezik az említett halále-