Kossuth Lajos alkotmányterve (Budapest, 1994)

Nem véletlen, hogy Kossuth eszméi irritálták a hazai kon­zervatívizmus erőit, s azokat a liberálisokat is, akik kom­promiszszumot kötöttek a feudális indíttatású hagyomány­őrzés letéteményeseivel. Az irritáltság nem csak abból adódott, hogy Kossuth ­legalábbis 1849-től - elég határozottan képviselte Magyar­ország függetlenségének elvét, ami értelemszerűen megkér­dőjelezte a kiegyezés államjogi szerkezetét. Kossuth maga is érzékelte, hogy az ország függetlensége a maga tiszta értel­mében az adott korszakban nehezen érvényesíthető, s ez is szerepet játszott abban, hogy a Dunai Szövetség gondolatá­ban egy konföderációs modellt fogalmazott meg. A konzervatívok s a velük kompromisszumra lépett libe­rálisok számára az igazán zavaró elemet az jelentette, hogy Kossuth következetes liberális felfogása a politikai demok­rácia kivételes erejű szószólójává tette őt. Valójában a de­mokratikus gondolatrendszer, s politikai érvényesítésének lehetősége riasztotta Kossuth ellenfeleit - s persze legfőkép­pen az, hogy a nemzeti és a demokratikus értékek szétvá­laszthatatlan ötvözete jelenik - jelent - meg a honi politikai palettán. Szerteágazó, az adott kereteket szétfeszítő feladat lenne Kossuth politikai filozófiájának teljes értékű kifejtése. Felfo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom