Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)

Erdmann Gyula: Ne tévesszünk utat! (Gondolatok az új levéltári törvény koncepciójáról)

egy ilyen vizsgálat az emberek szabadságát súlyosan veszélyezteti, nem lehet kétséges. Egy másik megközelítés: a Levéltárban folyt egy konferencia egy vagy két évvel ezelőtt, az írásos anyagát átnéztem, amely konferencia tárgya a személyiségi jogok és a kutatás szabadsága volt. Itt is elhangzottak érdekes példák. Az egyik példa az, hogy megvannak az 1942-es népszámlálási ívek. Ez milyen kitűnő tárháza az ismereteknek, miféle nagyszerű, hasznos kutatások folytatható ezek alapján. A személyes adatokat tartalmazó, és nagyon kényes szenzitív adatokat tartalmazó, népszámlálási íveket ma már rendszerint meg kell semmisíteni. (Kivéve azokat, melyeknek csak történeti értékük van.) Litván professzor úr előadásában is elhangzott, hogy a korrekt kutató - ő azt a kifejezést használta, hogy komoly kutató - szemében van erkölcse a kutatásnak. Ezt aláírom, de engedtessék meg gyanakvónak maradni. Ez a gyanakvás talán nem indokolatlan. Vannak adatok arra, hogy 1945 után a magyarországi németek kitelepítése a meg nem semmisített népszavazási ívek adatainak felhasználásával történt. Tehát a listákat úgy állították össze, hogy a személyes adatokat tartalmazó népszámlálási íveken követhető volt, hogy ki vallotta magát mondjuk német anyanyelvűnek is, meg német nemzetiségűnek is. A statisztikának és a nemzetnek is szégyene, hogy ez megtörténhetett. Megfelelő adatvédelmi szabályok esetén ilyesmi nem történhetett volna meg, és remélhető, hogy nem történhet meg a jövőben. Harmadik példám az információs szabadságjog igényének a hiányát mutatja. 1992 nyarán történt Budapesten, hogy a miniszterelnök úr, az Alkotmánybírósághoz fordult, a médiavitában egy indítvánnyal. Az egész magyar sajtó tele volt ezzel az üggyel. Kolumnás cikkek tömege jelent meg a napilapokban az ismeretlen indítványról. Az az érzésem támadt, hogy vagy én vagyok meghibbanva, vagy a világ körülöttem, ugyanis senki nem tudta, hogy mi az indítvány tartalma. Nem tette közzé a Miniszterelnöki Hivatal, nyilván hozzászokott a magyar közigazgatás, hogy a közérdekű