Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

A leltárkönyvi bejegyzések 1912/13-ban is a városképek túlsúlyát tükrözik, zömmel a naturalizmus jegyében. Ekkor kerülnek be Pörge Gergely, Reiszmann Károly Miksa, (Magyar) Mannheimer Gusztáv és Háry Gyula képei. Találni azonban néhány alkotást, melyek jellegükben teljesen eltérőek, merőben más stílust és törekvést képviselnek. Vásároltak Undi Mariskától, Faragó Gézától

4587 - először városképeket, de később más témájú alkotásokat is, - Pólya Tibortól, s megszerezték Fakíts Ernő Kohómunkás című szobrát

4597 A Nemzeti Szalontól megvették Feszty Árpád egyik zsánerképét,

4607 később egy Benczúr-festményt,

4617 de közben a Nyolcak művészeinek képei is megjelennek a gyűjteményben - Márffy Ödön, Tihanyi Lajos, Czigány Dezső művei, - s Gulácsy Salome című pasztellje.

4627 Megvásárolják a szolnoki művésztelep kiemelkedő tagjaként ismert Fényes Adolf képeit,

4637 a nagybányai neósok stílusához közelálló Bálint Rezső két olajfestményét, Beck Ö. Fülöp több plakettjét - köztük a „Mikes Kelemen"-t, a „Vonósnégyeset Balassa János emlékérmét s „Női akt" című szobrát is.

4647 A gyűjtést az első világháború idején is az a stílusban megnyilvánuló sokszínűség jellemzi, amelyet ekkor már új szempontként a művészek támogatásának célja is kiegészít A háború éveiben csökkenő megrendelések, s a művészet iránti igény apályának ellensúlyozására a tanács igyekezett műtárgyvásárlásokra fordított keretét nemcsak a korábbi szinten tartani, de még növelni is. A minőséget s a korszerűséget pedig már nemcsak a képzőművészeti bizottság, Wildner, de a vásárlások előkészítésében közreműködő Márffy Ödön és Fülep Lajos neve is jelezte.

4657 A vásárlások időpontjára csak hozzávetőlegesen következtethetünk. Erre mutat két - 1918-ban keletkezett - irat is, melyekből kitűnik, hogy a XIV. ügyosztály a beszerzésekről nem értesítette a múzeumot, hanem azonnal a tanács valamelyik hivatalában helyezte el a műalkotásokat. Ilyen vásárlásokkal foglalkozik a már említett két irat is. Az első 1918 áprilisában 49 db műtárgyról készült, melyek egy része a múzeumi nyilvántartásokban addig nem szerepelt. A jegyzékben kortárs művészek több - szinte azonnal híressé vált - művére bukkantunk, melyeket minden bizonnyal a tervezett képtár modern gyűjteménye számára vásároltak. Szerepel itt Iványi Grünwald „Fürdő nők" c. képe, Fényes Adolf „Iskolás fiú"-ja, Pór Bertalan „IdyH"-je, Kernstok Károly két tájképe, Undi Mariska nyolc vízfestménye vidéki életképekkel (Vízhordás Kalotaszegen, Kukorica-pattogtatás, Zalai juhászok...), s Nagy István tájrajzai. A spektrum különlegesen széles: a nagybányaiak stílusa, a gödöllőiek témái és dekorativitása éppúgy helyet kapott itt, mint a Nyolcak festőinek összegező, a korszakon mégis túlmutató, a modern ember életérzését kifejező kompozíciói. Az egy hónappal később összeállított jegyzék

4667a/ hasonlóképpen - talán még plasztikusabban - mutatja a gyűjtés kezdeményezőinek intencióit, ízlését, stílusérzékét Megtalálható itt a nagybányaiak egyik legkiválóbb művésze, Ferenczy Károly „Józsefet eladják testvérei" c. híres képe, Csók István, Kmetty János, Gulácsy Lajos alkotásai, Deák-Ébner „Aratók" c. olajfestménye, de Márk Lajos, Jendrassik Jenő, Nagy Lázár olajképei, Pállik Béla, Nádler Róbert akvarelljei, Uitz Béla krétarajza, s Fémes Beck Vilmos, Istók János, Vedres Márk szobrai is. A jegyzéket a városképek uralják - a századelő Budapestjének utcáit, tereit, házait, udvarait képbe záró alkotások, - művészi értékük azonban nem volt kiemelkedő, s így inkább a történeti dokumentumok, mint a művészi értékek sorát gazdagították. Dominanciájuk jelzi, hogy a tanácsi kezdeményezésű gyarapításoknál is e két szempont párhuzamosan, s nem egymást kizáróan érvényesült