Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

önálló számot szentel a leendő közművelődési könyvtár bemutatására. A Bárczy vezette tanács a rendelkezésre álló minden eszközzel támogatja a tervet. A pályázat lefolyása ilyen előzmények után meglepőnek tűnhet. A 12 tagú zsűri, melynek elnöke Bárczy, tagjai Szabó Ervin, Wildner Ödön, s mellettük Lechner Ödön is, úgy tűnik, nem egységes szempontok szerint ítélkezett, s ezúttal Bárczy ismert kompromisszum-teremtő képessége sem tudta az álláspontokat összebékíteni. A szakirodalomban sokoldalúan tárgyalt kérdés témánk szempontjából azon a ponton nyer fontosságot, amelyen Szabó Ervin különvéleménye hangot kap.

4967 Kifejti, hogy elképzeléseinek nem az első díjas (Menyhárt Lajos - Rerrich Béla) terv, hanem Lajta Béla palotája felel meg. A művészeti „ízlés-háború" ezen a terepen is folyt, de rendkívül érdekes és jellemző - s nemcsak Szabó Ervin súlyát, de Bárczy rugalmasságát is mutatja, - hogy a tanács 1911. június 27-i határozata szerint végül is a második díjas Lajta Bélát kérik fel a részletes tervek elkészítésére, s ezt a júliusi közgyűlés is elfogadta. S itt sajnos véget is érnek a történet pozitív vonásai. Ami ezután következett, csak a tanácsi ügymenet vontatottságát, a bürokratikus eljárás sajátosságait s nem utolsósorban a közgyűlési képviselők építésztagjai közötti ellentéteket reprezentálja, melyek áthidalására még Bárczy szervezőkészsége és emberi kvalitásai sem biztosítottak elég erőt. Három évig járta a terv a különböző bizottságok, a tanács, a közgyűlés fórumait, s hol anyagi, elhelyezési hol elvi problémák miatt dobódott labdaként egyik helyről a másikra - eredmény nélkül. A közgyűlés utolsó határozata csak néhány hónappal előzte meg a háborút, ami azután véget vetett a tervezgetéseknek. Az időközben egyre fokozottabb tevékenységet végző könyvtárat 1913-ban kénytelenek az olvasók elől bezárni (helyszűke miatt), s csak 1914 júniusában nyitják meg ismét az ideiglenesnek tekintett Károlyi utcai

4977 iskolaépületben. Annak ellenére, hogy a könyvtári palota ötlete papíron maradt, a fejlesztés folyamatos volt. 1911-ben a könyvtár - elkülönülve a Statisztikai Hivataltól - önálló lett, s az 1912 januárjában bekövetkezett szervezeti átalakulással egyidejűleg Szabó Ervin megkapja könyvtárigazgatói kinevezését. A könyvtár ügyei ettől kezdve - az elnöki ügyosztály informális és a VII. ügyosztály névleges ügyköréből - átkerültek a XIV. ügyosztály (Wildner Ödön) hatáskörébe s így a korábbi együttműködés hivatalosan is szorosabbá válhatott. Annak ellenére, hogy a Szabó Ervin által készített új szervezeti szabályzatot mely a könyvtárat társadalomtudományi gyűjteménnyé nyilvánítja - a törvényhatósági közgyűlés nem fogadja el, a valóságban az új könyvtárigazgató érvényesítheti saját elképzeléseit. A könyvtár egyre nagyobb mértékben bővíti szociológiai és politikai anyagát, de közművelődési célú beszerzései is folyamatosan növekednek. A fejlődést mind a könyvtári alkalmazottak, mind a költségvetés számadatai szemléletesen illusztrálják. 498/ Év Összes alkalmazottak száma 1904 5 1909 13 1914 42