Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
hivatalok és intézmények révén - folyamatosan növeli Budapest történetére vonatkozó anyagát, de Szabó Ervin fő célja, hogy a könyvtár - eredeti gyűjtőkörét kibővítve társadalomtudományi profillal egészüljön ki. Az intézmény jellegében - a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának „Emlékirata" hatására - az 1910-es években alapvető változás történt. A tanács elnöke, Wlassics Gyula (a liberális oktatáspolitikájával nagy tekintélyt szerzett volt kultuszminiszter) által kezdeményezett dokumentum felszólította a fővárost, alapítson egy közművelődési közkönyvtárat, vagy jelenlegi könyvtárának átalakításával, s - angol-amerikai minta szerint - fiókkönyvtárak kiépítésével valósítsa meg a célt. Bárczy a javaslatot Szabó Ervinhez továbbította, s kérte, fejtse ki véleményét Ez azért is indokolt volt mert ő a gondolatot már 1907-ben felvetette a könyvtár Értesítőjében. Szabó Ervin 1910. április 2-án benyújtott előterjesztésében a javaslat támogatására tervezetet készít az újtípusú könyvtárhálózat működési kereteiről. A törvényhatósági közgyűlés 1910. április 13-án - immáron másodízben - tárgyalt a könyvtár elhelyezési gondjairól. A profilváltás témáját a könyvtári bizottság elé utalják, mely - Szabó Ervin javaslatát elfogadva - a közművelődési könyvtár megteremtését sürgetően szükségesnek tartja. Az ülés állásfoglalása alapján Szabó Ervint kérik fel a részletes terv megfogalmazására, a konkrét formák kidolgozására. Az egy hónap alatt elkészült „Emlékirat Községi Nyilvános Könyvtár létesítéséről Budapesten" c. tervezet az új intézmény részletes programját tartalmazza. A könyvtárat egy komplex művelődési intézmény - a művelődési otthonnal is ellátott kultúrpalota" - részeként képzeli el, melyhez a főváros területeit felölelő könyvtári fiókhálózat csatlakozna. A fiókhálózat alapját a már működő iskolai és egyesületi könyvtárak képeznék. Az Emlékiratot a fővárosi tanács - Bárczy támogató levelével együtt - 500 példányban kinyomtatta és eljuttatta nemcsak a főváros érdekelt hivatalaiba, hanem neves tudósokhoz, szakértő bizottságokhoz, a Társadalomtudományi Társasághoz, s a szabadkőműves páholyokhoz is. 1910. június 20-án - az érintett szervezetek részvételével - a városházán „szakértekezletet" rendeztek, s itt a javaslat egyöntetű támogatásra talált A széleskörű előkészítés eredményeként a terv népszerűsítésében részt vett a sajtó, támogatói lettek abaloldal ismert alakjai, köztük Fenyő Miksa, Alexander Bernát, s a Jászi Oszkár alapította Martinovics szabadkőműves páholy tagjai is. A közgyűlés július 6-i ülése Wildner előterjesztésében tárgyalta meg a nyilvános könyvtár megalakításának és elhelyezésének kérdéseit Wildner a tanács nevében egy nagyméretű kultúrpalota - s a nyilvános fiókhálózattal működő könyvtár - tervét vázolja fel, melyre már anyagi fedezetet is teremtettek a millenniumi kulturális alapítvány révén. 4937 A törvényhatósági testület a gondolatot egyöntetűen támogatja, felhatalmazzák a tanácsot, tegye meg a szükséges lépéseket a könyvtárpalota tervezésének előkészítésére. Az intézmény alapkoncepcióját Szabó Ervin javaslata szerint állítják össze, s az év végére elkészülnek a tervpályázat feltételeivel is. A Tisza Kálmán 49 7 téri nagyméretű könyvtárpalotában egy szabadiskolául szolgáló Népház is helyet kapott volna. „A Ház" című folyóiratban rajzolódnak ki első ízben a nyilvánosság előtt az épület belső elrendezésének és működésének - Szabó Ervin által megálmodott - nagyvonalú tervei. A könyvtári-, zenei-, diák- és gyermek-olvasótermek mellett 800-1000 fő befogadására - s előadások, hangversenyek, kiállítások rendezésére - szolgáló nagyterem, sőt a lapos tetőn elhelyezett szabadtéri, „függőkerti" olvasóterem is szerepel a századelő társadalmának kulturális „megváltását" célzó tervekben. 1911. január 12-én hirdetik meg a tervpályázatot, s röviddel ezután a városházán Szabó Ervin tájékoztatja a tervezőket elképzeléseiről, majd a „Népművelés" című lap
