Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
1903 novemberében hirdették meg az állásokra a pályázatot, de már ezt megelőzően eldöntötte a tanács, hogy Szabó Ervin kap könyvtárosi kinevezést. Az 1904 márciusában elfogadott közgyűlési határozat szerint Szabó Ervin mellett - könyvtári tisztként - Gárdonyi Albertet alkalmazták, s két szakdíjnok és egy szolga felvételére is sor került Itt utalunk vissza ismét a főváros akkori poütikájára, melynek egyik alapvonása, hogy növeli a szakértő hivatalnokok számát, de emellett - ami legalább annyira fontos törekszik arra, hogy elképzeléseiknek teret és feltételeket biztosítson. Szabó Ervin vezető szerepének köszönhetően a könyvtár személyzete egyre több radikális értelmiségivel bővül, itt dolgozott a későbbi években Márki Hugó, Fáber Oszkár, Bäsch Imre, Kőhalmi Béla, Madzsar József, Braun Róbert és Dienes László is. Az, hogy e politikai irányvonal képviselői a könyvtárban működhettek, a tanácsnak és személy szerint Bárczynak is köszönhető, aki a legteljesebb mértékben támogatta Szabó tevékenységét, s 1909-ben főkönyvtárossá nevezte ki. 487/ Az alkalmazásnál előírt magas követelményeket az 1909-es könyvtárosi pályázat feltételei mutatják. Az egyetemi végzettség mellett két idegen nyelv ismeretét, a társadalomtudományok terén kifejtett irodalmi működést, de a közigazgatás és a közgazdaság ágazatainak alapos ismeretét is előírták. 488/ Mindebben Szabó Ervin elképzelései tükröződtek, de az is világos, hogy csak teljes tanácsi támogatással valósulhattak meg. A törekvések összehangolását megkönnyítette, hogy 1909-től kezdődően a könyvtári ügyek is az elnöki ügyosztály (Wildner) hatáskörébe tartoztak, s a „Huszadik Század" köréhez tartozó Wildner mellett Szabó Ervin szabadon valósította meg elképzeléseit, választhatta meg munkatársait Gyorsított ütemben indult meg a feldolgozás, s 1904 októberében meg is nyílt a könyvtár - egyelőre csak a városi hivatalnokok számára. Már az első évek iratanyagából látszik, hogy Szabó Ervin kezdettől önállóan irányította a könyvtárat, s felterjesztéseiből kirajzolódik az a széleskörű munka, melyet a fejlesztés érdekében végzett. Az állomány gyarapítása és a könyvtár jobb használhatósága céljából egyre nagyobb támogatást igényelt a tanácstól, s ezeket sorra meg is szavazták a számára. A költségvetés összege az 1904-es 13 600 K-ról 1909-re több mint 40 000-re emelkedett 4897 A könyvtár egészen 1912-ig a Statisztikai Hivatal keretében működött. Igazgatója 1906-tól Thirring Gusztáv, aki 1907-ben önálló statisztikai kiadványt indít (függelékeként a könyvtár értesítője is megjelenhetett), de Szabó Ervin saját kiadványt kezdeményez a tanácshoz írt előterjesztésében. 4907 A tanács pártolja a javaslatot, s még ugyanebben az évben kiadják „A Fővárosi Könyvtár Közleményei"-t. Ekkor indul a Bárczy által kezdeményezett lakásépítési akció, s így érthető, hogy a megjelenő kiadvány első számát a lakáskérdésnek szentelte, - a téma irodalmát ajánlva a döntéshozó városatyák és tanácsi tisztviselők figyelmébe. A tanács és a könyvtár együttműködésében nyoma sincs a közvetlen irányításnak, mely a múzeumnál volt érzékelhető, itt a kölcsönös támogatás és az önálló kezdeményezések a jellemzőek. A főváros vezető tisztviselői - Bárczy, Wildner, Harrer is - több alkalommal saját könyveikkel gyarapítják a gyűjteményt, s 1909-ben - Bárczy várospolitikájának célkitűzéseivel összhangban - a könyvtár akciót indít a városfejlesztésre és az üzemek községesítésére vonatkozó külföldi irodalom beszerzésére. A beérkezett kiadványokat a főváros kiadásában megjelenő Városi Szemle rendszeresen ismerteti. 4917 A könyvtár - a tanácsi
