Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

évekig nem tett lehetővé komolyabb gyarapítást és az állomány feldolgozása is vontatottan haladt Az eredeti koncepció bizonyos mérvű áttörését jelentette, amikor 1892-től kezdődően a főváros levéltára is könyvgyűjteményt alakított ki. A tanács ez utóbbit kívánta saját könyvtáraként fejleszteni, s 1894-ben a dotációt többszörösére növelte. A főváros vezetői nagyfokú önállóságot biztosítottak a könyvtárat irányító Toldy László főlevéltárosnak. A városházán átadott helyiségen kívül egy Lipót utcai

4837 lakást is béreltek, s az állomány feldolgozására egy „szakdíjnokot" alkalmaztak. Csak 1899-ben vált világossá, hogy a Toldy vezetése alatt működő könyvtár - korábbi céljával ellentétben - nem foglalkozott közigazgatási célú gyűjtéssel, hanem - szépirodalmi anyaga mellett - a főváros történetével foglalkozó munkákra specializálódott A levéltári gyűjtés korlátozottsága s ezzel szemben a statisztikai hivatalban közben létrejött - komoly tudományos értéket képviselő - könyvanyag teremtett alapot azokra a harcokra, melyek 1900-tól három éven át - Toldy László és a statisztikai hivatalt igazgató Körösi József között (tanácsi tisztviselők intenzív közreműködésével) folytak. A tét a Fővárosi Könyvtár birtoklása s a másik gyűjtemény megszerzése volt Toldy mellett állt az akkori főpolgármester, Márkus József és Halmos József polgármester, míg Körösit sokkal szélesebb tábor: az akkor még tanácsnok Bárczy, városi hivatalnokok s több közgyűlési képviselő támogatta. Bár az 1899-ben hozott - már említett - közgyűlési határozat a könyvtárat és a múzeumot közös bizottság hatáskörébe utalta, a könyvtár gyűjtőkörébe kizárólag a közigazgatási és a főváros történetére vonatkozó munkákat utalta, s megerősítette Toldy pozícióját, az 1901-ben tanügyi tanácsnokká emelkedett Bárczy fellépett a határozat megváltoztatása érdekében. S miután Bárczy mind a múzeumi és könyvtári bizottságnak, mind az ennek keretében működő könyvtári albizottságnak elnöke lett, lehetőségei - s ezzel Körösi esélyei - nagymértékben növekedtek. Körösivel együtt új szervezeti szabályzat-tervezetet készít ebben körvonalazzák az új fővárosi könyvtár tevékenységét és gyűjtőkörét A könyvtár alapjául a statisztikai hivatal könyvgyűjteménye szolgálna s bár formailag továbbrais az intézmény keretében működne, teljes önállóságot élvezne. A könyvtár eszerint csak közigazgatási tárgyú, ill. a fővárosra vonatkozó könyveket és folyóiratokat gyűjt Az alapkoncepciónak megfelelően szükségesnek tartják a levéltári gyűjtemény beolvasztását is. A tervezetben az is szerepel, hogy a könyvtári és múzeumi ügyeket a továbbiakban válasszák külön, és szervezzenek önálló könyvtári bizottságot. A dokumentumot 1902-ben Bárczy terjesztette a múzeumi és könyvtári bizottság elé, mely elfogadását javasolta. Bárczynak ekkorra a tanácsnokok többségének támogatását is sikerült elnyernie, a képviselők (s a nyilvánosság) meggyőzésére pedig a Fővárosi Közlöny nyújtotta lehetőséget használta fel. Itt jelentette meg „Különvélemény" címmel álláspontjukat. Kifejtette, hogy a Fővárosi Könyvtár gerincét a közigazgatási, statisztikai és várostörténeti gyűjteménynek kell adnia, - ennek zöme pedig a statisztikai hivatalban van - tehát a könyvtár logikusan csak ott kaphat helyet, miután a fővárosnak nincsenek anyagi eszközei egy új intézmény alapítására. Az előkészítés eredményesnek bizonyult - a közgyűlés 1903-ban elfogadta a szabályzat-tervezetet, s ugyanebben az évben létrejöhetett az önálló könyvtári bizottság is.

4847 A sikerekben az is szerepet játszott, hogy közben nyilvánosságra kerültek a levéltári könyvgyűjteménynél tapasztalt hiányosságok, a szűkös állomány, a beszerzés esetlegességei, s a katalogizálásban tapasztalt nagy lemaradás. Az átadás után 1903 tavaszán a könyvtárat - a Statisztikai Hivatallal együtt - a Városháza épületében helyezték el. A létrejött állomány 22 445 db-ot számlált,

4857 de működését csak szakképzett személyzet biztosíthatta. Az eredetileg három főre tervezett létszámot ideiglenesen ötben rögzítette a közgyűlés.

4867