Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

Bár dokumentumok nem erősítik meg, minden bizonnyal ennek a hatáskör-eltolódásnak is következménye, hogy Kuzsinszky távozására sor került. Csánki Dezső - festő lévén - fiatalsága ellenére nagyobb fogékonyságot mutatott a modern képzőművészeti alkotások iránt, s ez valószínűsíti, hogy nem kizárólag Thallóczy Lajos közreműködésének köszönhető a kinevezése. Nem véletlen az időpont sem, hiszen a korábbi elnöki ügyosztályból immáron önálló hatáskörrel kivált XIV. ügyosztály hivatalosan is átvette a múzeum irányítását. Az új osztály vezetője Wildner - aki személyében a folytonosságot képviseli -, s ez egyben azt is jelenti, hogy az osztály működésében Bárczy elképzelései továbbra is irányadóak. Az említett tényekből következett, hogy Csánkit szorosabb szálak fűzték a tanácsi irányításhoz, tudomásul vette a hatásköri viszonyokat, s lehetőségei keretein belül igyekezett közreműködni a múzeumi állomány növelésében. Ezen a területen - az eredményekből is látható - nagyobb aktivitást tudott kifejteni, mint a régészeti munkálatokkal túlterhelt Kuzsinszky, aki 1911-től az egyetem nyilvános rendes tanára, s emellett 1912-tŐl a Régészeti Társulat másodelnöke is. Az 1894-ben megnyitott Aquincumi Múzeumnak azonban Kuzsinszky korszakunkban mindvégig teljes hatáskörű vezetője volt, irányításával végezték az ott folyó régészeti feltárásokat s a városi építkezések során előkerült régészeti leletek összegyűjtését is. A vezetésben végrehajtott változás - éppen az említett tényezők következtében - a gyűjtés modernizációját, a képtár gyorsabb kialakítását célozta, s ezzel a múzeum tevékenységében pozitív változásokat eredményezett. A tendenciát a gyűjtemények gyarapodásának számai is jelzik. Év Műtárgy-állomány növekedése db 1907 323 1908 621 1910 1393 1912 1899 1913 3413 1914 1020 A múzeum anyagának ily nagymérvű-gyarapodása a múzeumi személyzet összetételében arány-eltolódást eredményezett. Míg a korábbi öt főből csak egy volt szaktisztviselő, s mellette kisegítőket és szolgákat alkalmaztak, addig az 1912-től hatra növelt létszámból már négy szakértő tisztviselő, a kisegítők számát pedig kettőre csökkentették. 2. Fővárosi Könyvtár A századfordulóra közel három évtizedes múltra visszatekintő könyvtár - szervezési nehézségein túljutva - éppen ekkoriban alakítja ki korszerű formáját, melyben nemcsak a korábbi várospolitikai és tudományos célok, hanem a szélesen értelmezett közművelődés szempontjai is érvényesülhetnek. A statisztikai hivatalban 1869-ben létrejött - s eredetileg a fővárosi tisztviselők igényeit kielégítő - közigazgatási könyvtár volt a későbbi könyvtár magja, s bár a gyűjtés szempont-rendszere kezdettől tágabb volt az eredeti célnál, lényegét tekintve az határozta meg a gyűjtés irányát és jellegét A fővárostól szűkösen csordogáló támogatás a 90-es