Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
A hivatalos megnyitásra végül is 1907-ben került sor. Röviddel ezelőtt Kuzsinszky ajánlatára alkalmazták - szakdíjnokként - Schöpflin Aladárt, amint erről már korábban szóltunk. 4727 Az 1907 június 1-jei ünnepélyes megnyitóról - melyen a főváros vezetőin kívül a kormány két tagja is megjelent - Schöpflin saját lapján kívül a Fővárosi Közlönyben is beszámolt 4737 A múzeum működésében, a gyűjtemények kialakításában, a gyarapításokban az első két évben Kuzsinszky vezető szerepe érvényesült annak ellenére, hogy a megnyitáskor a nagyközönség számára átadott kiállítást - mely lényegében 1921-ig változatlan maradt kezdettől sok kritika érte. Szóltak „azokról a semmiféle históriai értéket nem képviselő tárgyakról, melyek állandó kiállítását a megnyitás percétől fogva eléktelenítik, túlzsúfolttá, komolytalanná és egyes termeit élvezhetetlenné teszik... dalkörök, kerékpáregyletek ma még divatozó ízléstelen jelvényeivel... öt-hat sor magasságban minden komoly városhistóriai szempont nélkül összehalmozott képek, metszetek, nyomatok tömege, melyek közül a felső sorok már csak távcsővel volnának igazán élvezhetők... a rendezés vigasztalan elvtelensége az egész vonalon." 4747 A rendelkezésre álló személyi és anyagi feltételek azonban nem tették lehetővé a változtatást s a tanács - úgy tűnik - nem tulajdonított nagyobb fontosságot ennek az intézménynek, beérte azzal, hogy lehetőséget biztosított a főváros emlékeinek összegyűjtésére, s bizonyos mérvű bemutatására. Az első években a költségvetés is szűkre szabott, s a mindössze 4 fővel működő múzeum nem győzi a szaporodó gyűjtemények tárolásával és nyilvántartásával járó munkákat, az ideiglenes elhelyezés adta gondokról nem is szólva. Kuzsinszky előterjesztései nyomán mégis folyamatosan gyarapodott a - várostörténeti szempontok szerint válogatott - festmény-, metszet-, térkép- iparművészeti és egyéb gyűjtemény. Kezdeményezésére sokszor vásároltak a Képzőművészeti Társulat tárlatain, magyar és külföldi műkereskedőktől, 4757 s a tanácsi határozatok lényegében döntéseinek megerősítését jelentették. Bárczy 1908-ban leveleket írt az ipartestületeknek, kérte, adják át céh-emlékeiket a múzeumnak, amivel komoly gyűjtemény-gyarapodást ért el - méghozzá anyagi befektetés nélkül -, mert a tárgyakat lelkesedésből bocsátották a főváros rendelkezésére, s csak egy-két esetben tagadták meg a kérés teljesítését 4767 1909-ben azonban - az elnöki ügyosztály hatáskörének kiterjesztését elrendelő polgármesteri intézkedés 4777 hatására, (amikor a szociálpolitikai ügyekkel együtt a közművelődés is Bárczy befolyása alá kerül), a múzeum tevékenységében is változás következik be. Ettől kezdve a gyarapítások az elnöki ügyosztály kezdeményezésére történnek, s az ügyiratokból egyértelműen kitűnik, hogy ezekben Wildner Ödön játszik meghatározó szerepet. S bár a vásárlásokban ezután is a várostörténeti szempontok domináltak, megfigyelhető, hogy több alkalommal vásárolnak a Nemzeti Szalontól, s megindul az a már említett folyamat, mely a modem galéria kialakítása irányába mutat. 4787 Az elnöki ügyosztály előterjesztésére került sor arra is, hogy a Tabánról - „mely múltjánál, sajátos építkezési modoránál és kisvárosi jellegénél fogva" érdekes maradványa a régi Budának - olaj- és vízfestményeket készíttessenek a kor neves festőivel. 4797 Amikor a tanács - ugyancsak az elnöki ügyosztály kezdeményezésére elhatározza, hogy a főváros részt vesz a turini nemzetközi kiállításon, a tárgyak összegyűjtésével, az előkészítéssel, a kiállítás rendezésével nem a múzeumot, hanem Ágotái Lajos iparrajziskolai igazgatót bízza meg, s a múzeumot mindössze támogatására szólítja fel. 48 7 A központosított döntési hatáskört mutatja az is, hogy ebben az időben személyzeti ügyekben is az elnöki ügyosztály határoz, 1909-ben elnöki rendelettel vesznek fel a múzeumba egy ideiglenes hivatalnokot. 4817
