Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

- a legkonvencionálisabb pózban, karosszékben ülve, „díszmagyar" viseletben - ábrázolja. S talán ezzel a kettősséggel jellemezhetjük legjobban a fővárosi mecenatúra és a korabeli művészet viszonyát is. A művészeti vásárlásokban kiemelkedő szerepet játszott a Fővárosi Múzeum. A múzeum létrehozását elrendelő 1887-es közgyűlési határozat nyomán az 1890-es években indult meg a szervező munka, mely - a kezdeti megtorpanások után - Kuzsinszky Bálint megbízását követően határozottabbá és konkrétabbá vált Kuzsinszky 1898-ban elkészített tervezetében

4427 körvonalazta a múzeum feladatkörét, gyűjteményeit és szervezeti felépítését A felsorolt 11 gyűjteménycsoportban a művészeti célú gyűjtemények több helyen is szerepelnek. A korszakonként változó városkép, s a nevezetesebb épületek bemutatására célul tűzte metszetek, akvarellek, épületelemek vásárlását, illetve megrendelését, a történelmi emlékek csoportjában szerepelteti a különböző ünnepi alkalmakról és a kiemelkedő személyiségekről (uralkodókról, városi politikusokról...) készült portrékat, az irodalmi és művészeti emlékek között az írók, művészek arcképeit, külön csoportként „a főváros ügyében érdemeket szerzett férfiak arcképcsarnokát", s végül önállóan - „festmények és szobrok" címen - azokat az alkotásokat, melyeket addig a már korábban említett Képzőművészeti Bizottság vásárolt. E szempontrendszer fontosságát az adja, hogy a későbbi évtizedekben is - sokszor egymást keresztezve - érvényesült a múzeumi beszerzésekben. E tervezet mintájául a bécsi múzeum felépítése szolgált, mint Kuzsinszky indoklásában kifejtette. Ennek hatására született az a javaslata is, hogy szüntessék meg a képzőművészeti bizottságot, s a művészeti ügyeket teljes egészében utalják át a múzeum és egy új - múzeumi - bizottság hatáskörébe.

4437 Kuzsinszky 1899 áprilisában hivatalosan is megbízást nyert a múzeum vezetésére, de elképzelését csak részben tudta valóra váltani. A beszerzésekben - eleinte úgy tűnt teljes önállóságot kapott, s első beadványai egyikében szerepel, hogy a főváros régi épületeiről akvarelleket készített, mert kételkedik a fényképek tartósságában és művészeti értékében.

4447 1900 márciusára - rövid hat hónap alatt - már 38 db akvarell készült el, s közben a tanácsi hivatalok is megkezdték az irodákban elhelyezett művészi alkotások összeírását. Az újonnan megalakult múzeum- és könyvtárbizottság ülésén előterjesztett jelentésben Kuzsinszky már a tervezett képtárt is szerepelteti, de „kizárólag városi vonatkozású olajfestmények" kapnának itt helyet.

4457 A városligeti épület helyreállítási munkáinak elhúzódása miatt a múzeum megnyitása késett, de a gyűjtőmunka már intenzíven folyt, 1906-ban a tanács helyiségeiben tárolt tárgyakat is átszállították. Témánk szempontjából fontos, hogy már ebben az időszakban - a történeti festmények mellett - néhány kortárs művésztől is vettek képet, s rendszeresen vásároltak kiállításokon is. Az első években a képzőművészeti alkotások kiválasztásában a városkép dokumentációjának szándéka érvényesült, s így főként a főváros különböző városrészeit, nevezetesebb épületeit megjelenítő festmények, akvarellek kerültek a múzeum tulajdonába. Kiemelt fontosságúnak tekintették emellett a történelmi események monumentális képi megjelenítését is, amit a kiállítások fő attrakciójának szántak. E szempontrendszernek megfelelően - főként Kuzsinszky kezdeményezésére - vásároltak Telepy Károlytól, Knopp Imrétől, Ligeti Antaltól, Keleti Gusztávtól, Ujváry Ignáctól, Bruck Lajostól - a műcsarnoki festészet ismert alakjaitól, - s rendkívül magas áron megvették a Nemzeti Szalontól Benczúr Budavár visszafoglalását ábrázoló festményét