Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
Néhány éves kimaradás után 1905-ben hirdettek újra pályázatot - két díjra. Ismét nyolc pályázati kérvény érkezett, köztük Bartók Béláé, Kálmán Imréé, Lavotta Rezsőé és ifj. dr. Toldy Lászlóé. Bartók beadványában leírja, hogy két éve fejezte be zeneakadémiai tanulmányait, s azóta zeneszerzőként és előadóművészként is sikerrel mutatkozott be a közönségnek. Kossuth szimfóniáját és zenekari szvitjét külföldön is bemutatták, és zongorajátékával Bécsben, Berlinben és Manchesterben is elismerést szerzett. 4217 Az ekkor 23 éves Kálmán Imre szimfonikus műveket, s „Daliás idők" címmel vígoperát írt, melyet már műsorára is tűzött a Király Színház. Zenekritikái rendszeresen jelennek meg a„Pesti Napló"-ban, s Franciaországba és Németországba tervez utazásokat. Lavotta Rezső műveivel már külföldön is bemutatkozott, az ösztöndíjra is Párizsból küldte el pályázatát. Ifjabb dr. Toldy László eredetileg jogász, de közben a Zeneakadémián is tanul. Több szimfonikus művét és operáját tűzte műsorára az Operaház, de hangversenyeken is szerepelt. A bírálóbizottság elnöke Kun Gyula helyettes alpolgármester, tagjai: Bárczy tanácsnok, Beimel Sándor, Bíró Henrik, dr. Gschwindt György, Lukács László, Rózsavölgyi Manó és Rust József. A kereskedő és értelmiségi tagok között egyeden szakértő sincs. Nem tudni, kértek-e előzetesen szakvéleményt, vagy csupán a kérvények alapján döntöttek. 1906 áprilisában a díjakat Bartók Bélának és ifj. dr. Toldy Lászlónak ítélték. 4227 Az 1907-ben meghirdetett díjra is nyolc jelentkező adta be kérvényét. Pályázott Kálmán Imre és Lavotta Rezső, néhány zeneakadémiai növendék, s Weiner Leó, több ösztöndíj és pályadíj nyertese, akinek zenekari műveit több európai városban is bemutatták. 4237 A személycserék ellenére csaknem változatlan összetételű - polgári és értelmiségi foglakozású - zsűri a díjakat Weiner Leónak és Kálmán Imrének ítélte 1907 novemberében. 424 ' 1908-ban nem írtak ki pályázatot, csak 1909-ben nyílt újabb lehetőség a zeneművészek számára, de ekkor már csak egy díjat hirdettek. A kilenc jelentkező között volt a zeneszerző-karmester Reiner Frigyes, Papp Viktor zeneszerző-zenekritikus 4257 és Radó Aladár zenetanár és zeneszerző. 4 7 A bizottság tagjainak többsége változatlan, s bár új az elnök (Rózsavölgyi Gyula alpolgármester), a tanügyi tanácsnok gr. Festetics Géza, s Rausch Károly gyáros, mindez nem módosította a testület szakmai színvonalát. A díjat - döntésükkel -1909 novemberében Radó Aladár nyerte el 4277 Az alapító okirat előírásai ellenére ismét csak két év múlva, 191 l-ben tettek közzé újabb felhívást. A kilenc pályázó közül öt előadóművész, az előírások azonban a zeneszerzők számára előnyt biztosítottak. Ezzel a korlátozással az esélyesek száma háromra csökkent. 4287 Kurucz János magyar dalaival, Rényi Aladár operettjével és szimfonikus műveivel mutatkozott be a közönségnek, míg a harmadik - Zágon Géza - nemcsak szimfonikus 429/ műveivel, hanem előadóművészi tehetségével és szakcikkeivel is sikert aratott. A tanács ezúttal - feltehetően a bizottságokat ért bírálatok miatt 4307 - úgy döntött, hogy a pályázati kérelmeket előzetes véleményezésre kiadja az újonan alakult XIV. ügyosztály zenei szakelőadójának - Kacsóh Pongrácnak. A bizottság - Kacsóh javaslatával összhangban - a díjat 1912 áprilisában Zágon Gézának ítélte. 4317
