Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
A műépítészeti szakon minden harmadik évben adtak ki díjakat A pályázati feltételek a korábbiakkal azonosak voltak, a díj összege a művészeti szakok között itt a legmagasabb: 4800 K, A zenészeti szakról már esett szó, változatlanul elsősorban zeneszerzők kapták a díjat, a feltételek ellenben módosultak, két, egymást követő évre osztották el a 3.200 K-ás összeget, de a második részt a művész csak akkor kaphatta meg, ha az első évben bizonyította, hogy a .jutalomra méltó". Bár témánkat nem érinti, a teljesség kedvéért megemlítjük, hogy kereskedelmi és ipari díjakat is létesítettek, melyekkel segíteni kívánták a fiatal kereskedők és iparosok külföldi szakmai tanulmányútjait, s egy külön díjat gépészmérnökök számára. 3 A. Szépirodalmi díjak Első alkalommal 1897-ben írtak ki pályázatot, de az alapító okirat körül zajlott viták miatt évekig nem született döntés, közben azonban 1900-ban ismét megjelentették a pályázati felhívást Az első bizottság nem hozott határozatot 1900 májusában a tanács mégis új bizottságot jelölt ki, az érvényes alapítólevél szerint nagyrészt külső szakértők közül: az Akadémia részéről Heinrich Gusztávot a Kisfaludy Társaságból Beöthy Zsoltot és Berzeviczy Albertet a közgyűlés tagjai közül pedig Heltai Ferencet és Névy Lászlót kérték fel. 3697 Az új bizottságot is tétlenségre kárhoztatta azonban az elhúzódó eljárásjogi vita, melynek csúcspontja az 1902. január 22-i közgyűlés volt Ekkor - Ballagi Aladár javaslatára - úgy döntöttek, hogy „az összes jutalmak az autonómia köréből vett bizottságok révén osztassanak ki az illetékesek számára". 3707 A határozat az érvényes okirattal ellentétes volt, ezért - néhány közgyűlési taggal egyetértőleg - a tanács is fellebbezett, s végül szeptemberben újabb határozattal a már említett bizottságot kérték fel mindkét pályázat elbírálására. A közgyűlés többsége azonban csak kivételesen tekintett el álláspontjának érvényesítésétől, a módosított okirat szerint - mint már említettük - a döntéseket a közgyűlés által választott bizottságok önállóan hozták. Az autonómia kísértése győzött a szakértelem talán nem eléggé nagyrabecsült - szempontja felett, de talán az is szerepet játszott, hogy a képviselők között számos irodalmi, művészeti és tudományos szaktekintély foglalt helyet s így lehetőséget láttak a megalapozott döntésre. Ezúttal azonban szakértők bevonásával döntöttek, s az 1897. évi díjat Benedek Eleknek, az 1900. évit Endrődi Sándornak adományozták. Javaslatukat a közgyűlés 1903 februárjában elfogadta. 3717 Az 1903. évi elmaradt díj miatt a tanács 1905 novemberében úgy döntött, hogy 1909-ig kétévenként, majd ezt követően - az előírások szerint - háromévenként adnak ki díjakat. Az 1905. évi felhívásra 12 pályázó jelentkezett többségük amatőr költő és író. Mindössze három ismertebb közülük: Lampérth Géza költő, a Petőfi Társaság tagja, a népies irányzat képviselője, Tormay Cecil, aki ekkortájt az Uránia Tudományos Színház számára írt színdarabokat, s Tarczai György (írói nevén: Divald Kornél), aki művészeti tárgyú irodalommal foglalkozott, de történelmi elbeszéléseket is írt. A bíráló bizottság már kizárólag közgyűlési képviselőkből állt, Viola Imre alpolgármester elnökletével tagjai voltak: Bárczy (még mint tanácsnok), Berzeviczy Albert, Magyar Gábor, Márkus József 3727 és Rákosi Viktor. A bizottság tagjai felosztották egymás között a beküldött műveket, s legközelebbi ülésükön - a javaslatok alapján - döntöttek. A bizottság tagjainak illetékessége - az egy Rákosi Viktor kivételével - erősen vitatható irodalmi kérdésekben,
