Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
sor. Az építkezések műszaki irányítása a beruházások nagy volumene miatt oly mértékben túlterhelte magát Kabdebót is, hogy 1910-ben egy „második műszaki segéderő" felvételét kérte az elnöki ügyosztályhoz. A részletes terveket az „építési hetes bizottság" hagyta jóvá, de nem mindig változtatás nélkül. További kutatások tárgya lesz még a benyújtott tervek elfogadásának folyamata, de valószínűsíthető, hogy ez a bizottság és Kabdebó ítélte meg, mennyiben felelnek meg külső megjelenésükben és anyagi ráfordításaikban a kialakított - bár elvekben nem rögzített - elvárásoknak. 219 ' A közgyűlés még csak a beruházások elveiről tárgyalt, amikor a Magyarországi Kisiparos Szövetség budapesti központja levelet intézettt Bárczyhoz és kérte, hogy az építkezéseknél szükségessé váló munkákat elsősorban kisiparosokkal végeztessék. Levelükben hivatkoznak arra, hogy a város számára is előnyösebb és gazdaságosabb a kisiparosok munkája, de azt is megemlítik, hogy a polgármester szociális programjában ígéretet tett a kisiparosok támogatására. 220 ' Beadványt intéz Bárczyhoz a Magyar Vas- és Fémiparosok Országos Szövetsége is. Kérik, hogy a fővárosi építkezéseknél tartsák szem előtt a magyar szerelőipar érdekeit, írják elő, hogy lehetőleg a magyar ipar gyártmányait alkalmazzák, és ne osztrák vagy más külföldi cégek készítményeit. 22 A munkák lebonyolításához kiadott „Általános feltételek" összeállításakor az utóbbi kérést figyelembe vették, az előbbire még visszatérünk. A tervek jóváhagyása után következett az építési engedélykérelem benyújtása, s közben épületenként a mérnöki hivatal ellenőrző építészének kijelölése, aki a tervezővel együtt tett javaslatot az elnöki ügyosztálynak az „árlejtésre" (hirdetésre) kerülő munkák odaítéléséről, s kézben tartotta a munkálatok irányítását. Ezután az elnöki ügyosztály elvben minden esetben a „Kislakások ..." bizottság meghallgatása után - alakította ki álláspontját, s ez került a tanács elé. Az elvben önálló építésvezetőségek azonban Kabdebó irányításával működtek, ő terjesztette elő a tanácsnál az ügyeket, s a döntésekben kiemelkedő szerepet játszott. Részt vett a folyamatban a számvevőség is, a kifizetések azonban az elnöki ügyosztály közbeiktatásával folytak, ami azt jelentette, hogy a szálak Kabdebó kezébe futottak össze. 222 ' Az első ciklus azzal indult, hogy a „Kislakások ... építésére felügyelő bizottság" és az elnöki ügyosztály javaslata alapján az építészeket megbízták a tervezéssel és a munkálatok műszaki vezetésével, s megállapították tiszteletdíjaikat a Magyar Mérnök- és Építész Egylet érvényes díjszabása alapján. 2 3 ' A tiszteletdíjak kifejezetten magasak, a legalacsonyabb is közel azonos volt a polgármesteri fizetéssel. A megbízás de facto már korábban megtörtént, ekkoriban közölték az „árlejtéseket" a lapokban és megkezdődött a válogatás a jelentkező vállakozók köréből. A nyilvános pályázatot csak 10 000 K feletti értékhatárnál írta elő a már említett bizottság, míg 5-10 000 K között csak ún. „szűkebb körű árlejtést" - ami valószínűleg a tanácsi beruházásoknál gyakran igénybevett vállalkozók és iparosok bevonását jelentette, - 5000 K alatt pedig közvetlen felkérésre is lehetőség nyílt. 2 4 ' Az elnöki ügyosztály által elfogadott terveket az „építési hetes bizottság" hagyta jóvá, a részletes terveket még a pénzügyi és gazdasági bizottmány is ellenőrizte. A tervek elfogadása után következett az építési engedély kérése, melyet - a mérnöki hivatal és a III. (magánépítési és városrendezési) ügyosztály javaslata alapján - a tanács adhatott ki. A program megvalósításakor azonban több esetben is előfordult, hogy az építkezés az előírt engedély nélkül indult meg, s csak utólag folytatták le a hiavatalos eljárást. Már az első ciklusban így történt a Lehel-Aréna 225 ' út kereszteződésénél épített iskola esetében, annak ellenére, hogy ezt a mérnöki hivatal építésze, Balázs Ernő tervezte. 226 '
