Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
2. Hivatali utak A felhatalmazás 1909-es őszi kezdésre szólt, vagyis példátlanul gyors intézkedéseket igényelt. Ugyanezen a közgyűlésen került sor - tanácsi előterjesztés alapján - „A hatósági kislakások, népszálló, népotthon és iskolák építésére felügyelő bizottság" megválasztására. A bizottságban (Bárczy elnökletével) a már említett „hetes bizottság" tagjain kívül a közgyűlés jelentékeny liberális politikusai és üzletemberei vettek részt, köztük Vázsonyi Vilmos, közvetlen munkatársa, Pető Sándor ügyvéd, a Demokrata Kör társelnöke („a szocialisták ismert védője"), 213 ' Rózsavölgyi Manó ügyvéd, a Terézvárosi Kaszinó egyik vezetője, Ehrlich G.Gusztáv bankár, az Erzsébetvárosi Bank vezérigazgatója, az Erzsébetvárosi Párt vezetője, Feleki Béla ügyvéd, pénzügyi szakértő s Heltai Ferenc közgazdasági szakértő. A bizottságnak hivatalból kirendelt tagjai az elnöki ügyosztály már említett tisztviselőin kívül az illetékes tanácsnokok voltak 2 A korábban tárgyalt iratokból világosan kitűnik, hogy amikor a tanács a közgyűlés elé terjeszti az építkezések tervezetét, az első ciklus programja már csaknem készen áll. E rendkívül szerteágazó tevékenység ellátását csak állandó munkatársakkal lehetett biztosítani, a bizottságok részvétele nem lehetett folyamatos. A Bárczy-vezette tanácsi igazgatás iránt teljes volt a bizalom, s ez tükröződött abban is, hogy a bizottság szerepe - a ciklusok beruházásainak előkészítésén túl - többnyire az utólagos jóváhagyásra szorítkozott. S bármennyire különösen hangozzék is, csaknem ugyanezt mondhatjuk a tanácsi ügyosztályok esetében is. A közgyűlés után a kiválasztott építészeket az elnöki ügyosztály megbízta a részletes tervek és költségvetések elkészítésével, közben a mérnöki hivatal munkatársai közül minden épülethez műszaki ellenőrt rendeltek ki. Az épületekre vonatkozó konkrét elképzeléseket iskolák esetében a közoktatási ügyosztály, a lakásoknál viszont személyesen Bárczy és Wildner Ödön alakították ki, hiszen ekkortájt született meg - éppen a sokféle kezdeményezés összegzése során - az önálló szociálpolitikai osztály alakításának gondolata. Az elnöki ügyosztály hatáskörét kiterjesztő 215 ' - már említett - polgármesteri rendelkezés gyakorlatilag arra adott lehetőséget, hogy az ügyosztályok felett átnyúlva közvetlenül vonhattak irányításuk alá munkatársakat - egy-egy feladat megoldására, - s intézkedéseiket minden akadály nélkül érvényesíthették. Bárczy szociális érzékenységére mutat, hogy a borzalmas fővárosi lakásviszonyokról személyes benyomásai alapján kívánt képet alkotni, ezért ún. lakás-razziákat kezdeményezett. A rendőrség bevonásával körzetenként alakított bizottságok felkeresték a túlzsúfolt lakásokat, s lakóik helyzetéről kimutatást készítettek. A bizottságok este 10-től hajnali 4 óráig dolgoztak, s Bárczy automobilján többször is végigkísérte őket. 216 ' A gyorsaságot elsősorban a tűrhetetlen lakáshelyzet indokolta, de nem is lehetett volna a programot a szokásos kényelmes ügymenet mellett határidőre megvalósítani. A mérnöki hivatal ily módon az elnöki ügyosztály közvetlen irányítása alá került, s Kabdebó önállóan intézkedett beosztásukról. Míg 1909-ben az elnöki ügyosztályon 5 főhivatalnok, 11 hivatalnok, egy gépíró és négy szolga dolgozott, 1910-ben a beosztott hivatalnokok száma már 20, a gépíróké 5 és a szolgáké is 6-ra emelkedett. A változások még látványosabbak a mérnöki hivatal esetében: az 1909-ben 19 mérnökből, 19 - részben ugyancsak mérnöki végzettségű - hivatalnokból, 12 kezelőből és szolgából álló személyzet 1910-re változatlan mérnök létszám mellett már 49 főre gyarapodott. 217 ' Az elnöki ügyosztály egyik előterjesztésében az olvasható, hogy az állandó hivatalnokok mellett nagylétszámú ideiglenes személyzet alkalmazása is szükségessé vált. A mérnöki hivatalnál 63, a pénzügyi feladatokat ellátó számvevőségnél pedig 4 műszaki hivatalnok felvételére került
