Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

mértékben túlterheltek, nem tudják feladataikat a szükségletek szerint ellátni. Bírálatban részesül a középiskola is: nincs kapcsolata sem a népiskolával, sem az élettel, konzervatív. Az európai országok gyakorlata közben hatalmasat változott, „csak nálunk nem történik semmi." 77

A társadalom oldaláról érkező kritikákkal nemigen törődnek, pedig kívánatos lenne, ha a társadalom igényei is meghallgatást nyernének, s a helyi viszonyok szerint létesítenének iskolatípusokat Több főiskolára lenne szükség, kulturális intézményekre: színházra, könyvtárra, múzeumra. A kulturális és szociális követelmények összekapcsolására kell törekedni, arra, hogy az intézmények mindenki számára hozzáférhetők legyenek. „Az élet mai harcában nem a fegyver dönt, hanem a tudás, a műveltség."

987 A közoktatás külső és belső struktúráját bíráló cikkek érzékeltetik, mennyire nagy volt a szintkülönbség a korabeli fejlett európai országok és Magyarország társadalmi-gazdasági szintje, s ehhez igazodó oktatási rendszere között, annak ellenére, hogy az iparosodás üteme ebben az időszakban gyorsul fel, s ezzel párhuzamosan nagy ütemben folyik az infrastruktúra kiépítése. A sokféle területen érzékelhető elmaradottság leküzdését az értelmiség az oktatás modernizációjával szeretné siettetni, innen a türelmetlen hang és a gyakori elkeseredettség. „A közoktatás és a törvényhozás nem akarja tudomásul venni, hogy a XX. században élünk, hogy a megváltozott termelési, közlekedési, értékesítési, pénz- és hitelszervezet, új szociális és kulturális felfogás, összefonódott nemzetközi kapcsolatok megváltoztatták az ország létének külső és belső feltételeit."

997 „Az intézmények elavultak, az iskolarendszer az alsó foktól a legfelsőig, sem a tananyag, sem a tanítás módszere, sem a tanítói kar, sem a közoktatásügyi kormányzat, sem a közigazgatás nem mutatja nyomát a mélyreható gazdasági-társadalmi változásnak, melyen az ország az utolsó három évtized alatt átment" A társadalmi szükségletek, célok és eszközök megváltoztak az elmúlt egy-két nemzedék alatt, a közoktatás azonban minderről alig vesz tudomást „Szelleme, módszere, tanítási célja, tanítóinak az életről, társadalomról s a nemzet céljáról alkotott felfogásában jó félszázaddal mögötte kullog az életnek. Az iskola egy letűnt kor elavult életfelfogását, érzelemvilágát, társadalmi céljait, ideáljait csöpögteti a jövő nemzedékek lelkébe, ügyet sem vetve a jelen égető szükségleteire. Ennek eredményeként az iskola a társadalom életére befolyást nem gyakorol, a holt ismeretek nem segítik az ifjú útját az emberek világában."

1007 A kritika közvetlenül a középiskolát és a felsőoktatást veszi célba, mert a szerző úgy véli, hogy amíg a természettudomány, a közgazdaság, a szociológia és a társadalom termelő szervezete nem kap helyet az oktatásban, addig a fiatalok nem ismerhetik fel a társadalom szükségleteit, betegségeit, igazságtalanságait, s nem alkothatják meg az igazi intézményeket, melyek valóságos szükségleteket szolgálnak s így orvosolhatják a bajokat A felsorolt cikkek és tanulmányok is mutatják, hogy a Bárczy szerkesztésében megjelenő lap szemléletében a modern európai áramlatokat tükrözte, s ezzel együtt járt, hogy azokat minél gyorsabban szerette volna a gyakorlatban is érvényesíteni. Ennek egyik példája a tornaoktatás, mely termek híján alig-alig létezett a fővárosi népiskolákban. Igyekezett ehhez is kedvet teremteni, az ez idő tájt oly népszerű Isadora Duncan táncművészetéből és az általa alapított tánc-gimnasztikai iskolából nyújtva mintát. Duncan „mint egy letűnt vallás papja, az antik szobrok és vázák nyomán az emberi test szépségét, az izmok könnyű játékát, az omló ruhák pompás esztétikáját kínálja. A ritmikus, zenei ütemre történő mozgás és szabadgyakorlat távoltartja a drillt, a megerőltető figyelmet, ellentétben áll a mi katonai kényszerűségű szigorú testgyakorlatainkkal, átlelkesült gimnasztika van benne."

101 „A görög játszóterek rég elcsitult vidámságát sóvárogjuk