Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

örömet, nyüt világfelfogást nyújthat a gyermekeknek. Az iskolának „csak bátran, viruló erővel, derülten le kell magáról söpörnie egy rend ócska pókhálót, egy csomó rég font köteléket."

897 Weszely Ödön a gazdasági viszonyok, az értékek, s a tudományok haladása miatt sürgetően fontosnak érzi az oktatási intézmények, s a nevelés egész rendszerének változtatását. A korabeli állapotok bírálata során sok pozitív gondolat került felszínre, melyeket érdemesnek tart a hasznosításra. Mindenekelőtt az új nevelési rendszer, a szociálpedagógia gyakorlati alkalmazását javasolja, amint ezt a fejlettebb Angliában, Franciaországban, Svájcban és Németországban már megtették. A társasági alapon létrehozott reformiskolák kollégiumi rendszerrel működnek, s a tanítás csak „egy tényező a növendék egész egyéniségének fejlesztésében".

907 A nevelés célja az ember testi és szellemi képességeinek harmonikus foglalkoztatása, fejlődésének előmozdítása. A vidéken létesített iskolákat korszerű felszereléssel látták el, az „iskola-államban" tanárok és diákok egymás mellett élnek, s így kialakul a szociális közösségek tudata, érvényesülnek a társas együttélés előnyei. A cikkben ismertetett angliai, kollégiumi rendszerű iskola - melyben a tanulás, a testgyakorlás és a munka mellett a művészet különböző ágainak nemcsak élvezetére, de gyakorlására is sor kerül, s még „iskolai parlament" is működik - természetesen a gazdagok iskolája. De „arra kell törekedni,... s a gazdasági viszonyok olyan átalakulására van szükség, hogy minden ember egészséges életfeltételek között élhessen és fejlődhessék."

917 A nevelésnek azonban az élet szükségleteihez kell alkalmazkodnia, s ha itt és most az otthon ezeket a .feltételeket nem tudja megteremteni, adja a közösség: a „község" vagy az állam. Az első lépéseket fel is vázolja: a napközi otthonokkal bővített népiskolák hálózatának létrehozása, iskolai fürdők építése, az iskola adjon ebédet, tanszereket, ruhákat a rászoruló gyermekeknek, s a szünidőben nyújtson nyaralási, foglalkoztatási lehetőségeket. A reformiskolákból ennyi látszik a közeljövőben megvalósíthatónak - a tervezés ismét a realitásoknál marad. Az oktatási intézményrendszer kritikája visszatérő témája a tanulmányoknak. A közoktatás intézményei egymás mellett működnek, de nincs közöttük kellő kapcsolat és összefüggés - írja Weszely Ödön.

927 Az intézmények keretein „belül viszont oly merev egyöntetűség uralkodik, minő sehol a világon". A falusi, városi gyermek ugyanazt tanulja, ugyanazzal a beosztással a központi, minisztériumi tanterv szerint. A társadalom nem nyilvánítja kívánságait, pedig a városoknak a városi polgárság kulturális igényeit is szem előtt kellene tartaniok. A probléma az, hogy az ország nagy részében még az 1868-as törvényt sem hajtották végre, sok településen osztatlan népiskolák működnek, vagy még azok sem.

947 A városokban működő iskolákkal más gondok vannak. A népiskola negyedik osztályára épülő polgári iskolát torz konstrukciónak tartja. „Csonka népiskolára csonka polgári iskola".

9 A polgári iskola ötödik és hatodik osztálya nem jött létre, és az iskola tanterve rossz kivonata az 1879. évi gimnáziumi tantervnek, melyet ott már régen módosítottak. Az ismétlő iskolák helyett a továbbképző, gyakorlati irányú iskola elterjesztését javasolja, mely a fővárosban már megvalósulóban van. A már dolgozó iparosok, kereskedők, munkások számára rövid továbbképző tanfolyamokat tartana szükségesnek, melyek a pályájukon hasznosítható ismereteket nyújtanának. A továbbképzésben a városok igényei eltérőek, ezért „teljes szabadságot kellene engedni a városok intézőinek, hogy ezt a helyi viszonyok szerint szervezzék." 67 Az oktatás reformjának megalapozása a tanítókra vár, de nincsenek erre felkészülve. A képző nem nyújt számukra elégséges ismeretet, gyökeres reformra szorul, s változást igényel a tanfelügyelet is. A megbízott tanfelügyelők képzettsége hiányos, emellett nagy-