Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
Létrehoztak és működtettek állandó, illetve külön bizottmányokat. A bizottmányok száma - az 191 l-es átszervezés előtt - 50-60 között mozgott. Témánk szempontjából lényeges a közoktatási bizottmány, melyhez 4 albizottmány tartozott: a kisdedóvókat, az elemi iskolákat, a polgári- és a középiskolákat érintő elvi és szervezési kérdések eldöntésére. Hatáskörükbe tartozott a tanító- és tanárválasztások előkészítése is, a valóságban azonban - miután ezeket ténylegesen a tanács önállóan végezte - nem volt érdemi szerepe. A bizottmányok működési mechanizmusa csak kevéssé tette lehetővé, hogy a tanácsi döntéseket folyamatosan befolyásolhassák. Elvi döntéseknél azonban állásfoglalásuk szerepet játszott, s ezekben szinte kivétel nélkül elfogadták a bizottsághoz delegált szakértő tanárok, illetve tanítók és tanácsi hivatalnokok álláspontját. A döntéseket az esetek túlnyomó részében nagymértékben befolyásolta a bizottság és az albizottságok élén álló ügyosztályt vezető - tanügyi tanácsnok. A bizottság tájékoztatását, az iskolák viszonyainak és az oktatás helyzetének pontos ismeretét biztosította a statisztikai albizottság, melynek elnöke viszont a Statisztikai Hivatal igazgatója volt. A főváros művészetpártoló tevékenységének irányát is figyelemmel kísérte - s többé-kevésbé befolyásolta - a képzőművészeti bizottmány. Elnöke az alpolgármester volt, alelnöke a tanügyi osztály vezetője. Miután a bizottmányi tagok többsége művészeti kérdésekben csak amatőrként tudott állást foglalni, a bizottmányt szakértő tagokkal bővítették. A szakértők az első időszakban a konzervatív akadémikus stílus képviselői: 1909ben Benczúr Gyula, Stróbl Alajos és Heuffel Adolf, s ez egybeesett a közgyűlés többségét alkotó közép- és nagypolgárság uralkodó ízlésvilágával. A tanácsi mecénási tevékenység alapvonása ekkor is a historizmus stílusvonulatát képviselő művek megvétele, s az irányzathoz tartozó művészek tevékenységének támogatása. Ezzel párhuzamosan e díjak kiosztásában a modemebb szellem is teret kapott. A művelődéspolitika irányításában szerepet kapott még néhány bizottmány, melyek a főváros tulajdonában lévő kulturális intézményekre - főleg pénzügyi szempontú befolyást gyakoroltak. Ilyen volt a népszínházi bizottmány, mely a népszínházi alapítvány kezelését és a színház szakmai felügyeletét látta el, s a budai színügyi bizottmány, amely a budai színházak ügyeivel foglalkozott. 53 '' A városi szervezet adott működési mechanizmusa - a feladatok ilyen bonyolult, széttagolt, s a formális demokrácia számos elemét tartalmazó felosztása - mellett világos volt, hogy a tárgyalt építési program megvalósításához ennél hatékonyabb rendszerre van szükség, mely rövid idő alatt képes döntéseket hozni és azokat végrehajtani. S miután Bárczy - ez esetben különösen - saját befolyását kívánta érvényesíteni, az átszervezést a legrövidebb időn belül végre is hajtotta, s amint láttuk, a beruházás irányítását végző apparátus az elnöki ügyosztályon belül kapott helyet. A nagyszámú beruházás megindításában Bárczy mellett az ügyosztály már említett vezető hivatalnokai, s az 1909-ben megalakított (később tárgyalásra kerülő) ún. hetes bizottság kapott még szerepet. A kiterjedt tevékenység az elnöki ügyosztály létszámának gyarapodását eredményezte, főként az építkezési program beindítása után. 54/ A beruházási program kivitelezése során a hatalmassá duzzadt feladat- és aktamennyiségeta megnövekedett hivatalnokgárda is csak fokozott erőfeszítéssel tudta intézni. Ez a tény és a hivatali keretek átlépéséből adódó nehézségek is arra késztették Bárczyt, hogy új szervezeti megoldást keressen. Az intézményes megoldást az is sürgette, hogy Bárczy a tanácsi igazgatás adott felépítése mellett csak nagy nehézségek árán tudta egyszemélyben irányítani a közigazgatás egészét - ami pedig törekvései közé tartozott. Idejének jelentős részét a folyó ügyek intézése emésztette fel, s ezek az esetek többségében tele voltak formalitással.
