Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
férfitagjai találkoznak. A kellemes külsejű, vidám, okos és szórakoztató fiatalemberben „van valami, amit a francia »charme«-nak mond". 14/ Környezetét „gyengédségével, szellemességével, sziporkázó kedélyével elbájolta" - írja róla munkatársa, Harrer Ferenc. 15 ' „Művészekkel találkozik, szereti a zenét, a jó képeket, az irodalmat, a művészeteket... széplélek". 167 Bárczyt szerencsés emberi tulajdonságai segítették céljai elérésében, de könnyelműsége (barátai „bohém"-nek nevezték) 11 néha bajba sodorta, ezt ellenségei fel is használták ellene. A választást közvetlenül megelőzően röppentették fel Polonyiék a hírt, hogy Bárczynak adósságai vannak, s ezért nem alkalmas a magas polgármesteri méltóságra. S ekkor - nagyon jellemző válaszlépésként - barátai és hívei kifizették 90 000 korona adósságát, amivel csak növelték népszerűségét, 18 ' hiszen a városházi hivatalnokok alacsony jövedelmük miatt - állandó adósságokkal küzdenek. A Vázsonyi-vezette csoport Bárczy mellé állította a Polonyi-ellenes tábor tagjait, így vált lehetségessé megválasztása 1906. június 19-én. 19/ Személyisége szinte garanciát jelentett a városigazgatás légkörének megváltoztatására. Ellensége a megcsontosodottságnak, fogékony minden új eszmére, a századelő szellemi életének frissességével töltötte be a városházát. Nem riad vissza a bátrabb vállalkozásoktól, de erős érzéke van a gyakorlati élet iránt, s kellő erélye is tervei végrehajtásához. 20 ' Baráti körére, s közoktatási tanácsnoki működésére is utal az a közel 350 gratuláló levél, melyet megválasztása után kapott. Megtaláljuk itt Márffy Ödön, Balázs Béla, Benedek Elek, Ágai Adolf köszöntését, de egyesületek és számos tanító, tanítónő hálálkodó és üdvözlő sorait is* 21 / Megválasztása után tartott „polgármesteri beköszöntőjében" általánosságban ismerteti programját, 22 ' melyben három fő célt jelöl meg. Bővíteni szeretné a főváros önkormányzati függetlenségét, és támogatni kívánja az „erős magyar nemzeti kultúrát", hogy ezzel is gyorsítsa a „modern demokratikus haladást". A főváros önkormányzati jogkörét új fővárosi törvénnyel kívánja biztosítani, de miután ezt régóta eredménytelenül várják, javasolja, hogy kezdjék meg az előkészítő munkát. A Vázsonyi vezette polgári demokrata községi csoportosulás körvonalai ekkorra márkibontakoztak, küszöbön állt a formális megalakulás, s Bárczy elvben is kiáll a politikai pártoktól független, városi programmal rendelkező önkormányzat mellett Hangsúlyozottan szerepel a választójog kiterjesztése is, - a virilizmus megszüntetése, - mert „igazi önkormányzatról addig nem is lehet beszélni, míg a 800 000 lakosú főváros képviselőit egynéhány száz ember által leszavaztatott 20-25 000 választó választja." 23 'A fővárosi lakosság különböző rétegeinek képviselete elképzelése szerint a polgárság gazdasági és kulturális igényeinek kielégítését jelenti, s már itt megemlíti a „közérdekű vállalatok" községesítésének tervét Szót ejt a korábbi városfejlesztési politika problémáiról, úgy értékeli, hogy a külső területek fejlődésének mesterséges visszafogása veszélyezteti a főváros érdekeit. Figyelemre méltó a XIX. század liberális hagyományaira támaszkodó kulturális programja. „A főváros, sőt az egész nemzet boldogsága, fennállása attól függ, miképpen tudja a nép legszélesebb rétegeit a magyar nemzeti művelődés eszközeivel megmunkálni, erős szociális érzésekre és intenzív, jól szervezett gazdasági tevékenységre nevelni." 4 'Ebben a keretben helyezi el a „népjogok demokratikus kiterjesztését", az általános választójog kérdését is. A népet el kell juttatni a műveltségnek arra a fokára „amelyen a közösségi célokat kellőképpen megítélheti, s a közügyek vitelére helyes befolyást gyakorolhat" '
