Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
III. A művelődéspolitika anyagi háttere - a beruházások előkészítése Bárczy programja alkalmas volt arra, hogy - a törvényhatósági közgyűlésen uralkodó bonyolult érdekviszonyok ellenére - egység jöhessen létre a városigazgatásban, s ezzel lehetőség nyílt a város gyorsabb fejlesztésére, az adminisztráció modernizálására s a korábbiakhoz viszonyítva teljesen új szellemű művelődés- és szociálpolitikára. Bárczy programjának bővebb kifejtésére az 1907. évi költségvetés tárgyalásakor került sor, ekkor terjeszti elő részletesen nagyvonalú terveit, elképzeléseit - összhangban a polgári demokrata községi párt programjával. A polgármester tevékenységének kezdettől legfontosabb támogatója a Vázsonyi vezette pártalakulat volt. Annak ellenére, hogy a párt formális egysége - a polgárság különböző rétegei közötti gazdasági ellentétek miatt - csak átmeneti lehetett (egy évig állt fenn), a város irányítását kézben tartó törvényhatósági közgyűlés számára az általunk tárgyalt korszakban mindvégig a Vázsonyi vezette tábor volt az iránymutató. Szerepet játszott ebben az 1906-os politikai átrendeződés, de az is, hogy Vázsonyi liberális programja olyan elemeket foglalt magában, melyek - a kis- és középpolgárság támogatásának megszerzése mellett - a nagypolgárság számára is elfogadhatóak, sőt gazdasági szempontból kifejezetten előnyösek voltak. S nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a főváros fejlesztése, szépítése, modernizálása, s a „magyar vidékkel" szembeni emancipációs törekvése érzelmileg is motiválta mind a közgyűlés képviselőit, mind a városi polgárság szélesebb rétegeit. Bárczy a fővárosi törvény revíziójának sürgetése mellett szólt a városfejlesztésben esedékes feladatokról: a sürgőssé vált lakásépítésről s a közművelődési beruházások gyorsításáról. Ha a programban megnyilatkozó elképzeléseket szimpátiával fogadták is a városi képviselők, úgy tűnhetett, az időpont a legkevésbé alkalmas e költséges tervek végrehajtásához. A fővárosi lakosság gyors növekedése folytán egyre bővülő terjedelmű beruházásokat csak kölcsönökből lehetett fedezni. 1890-ben vette fel a város az addigi legnagyobb - 25 millió Ft-os - kölcsönt a korábbi kölcsönök visszafizetése és az akkor legsürgősebb beruházások elvégzése céljára. Ez a pénz is csak rövid ideig volt elegendő, 1906-ig még további kölcsönök felvételére került sor. A pénzügyi helyzet javítására ismételten felmerült új jövedelmi források kutatása. Bódy Tivadar és Déri Ferenc 26/ dolgoztak ki tervet az üres telkek megadóztatásáról és e telkek értékemelkedése szerinti adóiról. A tervek azonban nem nyerték el a közgyűlés támogatását, így került napirendre az adóemelés terve. Ez sem biztosíthatta azonban a főváros fejlesztési igényeinek pénzügyi fedezetét, ezért végül úgy döntöttek, hogy a kormányhoz fordulnak a „főváros háztartásának rendezése" érdekében. 2 1 A város „nemcsak a jövedelmező beruházásokat fedezte kölcsönpénzből, hanem olyan intézmények költségeit is, amelyek egyáltalán nem jövedelmeznek, sőt további állandó kiadásokkal terhelik a főváros pénztárát." 28,/ Az előterjesztésben szerepel a főváros növekedéséből adódó sokféle ellentmondás, s legfontosabb, hogy a gyarapodó kiadások mellett a bevételek csaknem eltörpülnek. Az 1905-ös év már deficittel zárult, s a kölcsönök elfogytak. A költségvetés legnagyobb kiadási tételét a közoktatásra fordított összegek jelentik. Növekedésüket az alábbi adatok szemléltetik:
