Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)
Szücs György: A Rákosi Mátyás Művek
it. Ilyenformán egy olyan koordináta-rendszer origóját képezi, amelynek tengelyeit a külső szovjet fejlődés, illetve a belső haladónak tekintett historíkum alkotja. Minden hozzá képest az, ami, ő személyesíti meg az elvont fogalmakat, s jelképezi Magyarország megbecsültségét a világ előtt. A gondosan felépített ideologikus konstrukció a hatalom legitimitását hivatott megteremteni. A Magyarországon zajló forradalmi harc nemcsak a múltat akarta eltörölni, hanem a régi rend, azaz a kapitalizmus feletti teljes győzelemre is törekedett. Az ellenség állandó jelenlétét, pusztító aknamunkáját le kellett leplezni, s a folyamatosan adagolt összeesküvés létezése hitelesítette az ország érdekében és védelmében hozott intézkedéseket. S hitelesítette Sztálin „legjobb magyar tanítványának", Rákosinak alakját is. Nagy születésnap, kis születésnap A Sztálin személyén keresztül kisugárzott eszme - természetesen nem történelmi, hanem funkcionális értelemben - a birodalomvallás jellegét vette fel. 11 A birodalomnak tekintett szocialista államszövetség sokféle hagyományát, felvállalható progresszív örökségét kellett egyneműsíteni, közös használatra átalakítani. Mindenfajta bomlasztó hatás (lásd: ellenség) megelőzése és kiküszöbölése a birodalomvallás egyre kifinomultabb gyakorlatában valósul meg. A kiválasztott vezetők (történelmileg: a papság) legfontosabb feladata „a kodifikált vallásnak az informális áramlatokkal szembeni tisztántartása". A vezetők joga a tan(ítás) kifejtése, magyarázata, értelmezése. így az alattvalók egyre inkább passzív befogadókká válnak, lassan megszűnik a kultusz- és mítoszteremtés szabadsága. A készen kínált rituálékat ugyan élettel tölti meg a tömeg, de hiányzik a tradicionális megszokás természetessége, s az új kifejezési formákat a régi tartalmak alapján próbálják átélhetővé ten" : A szocializmus történetében Saint-Simon gróf „szocialista kereszténysége" (Po.nyi Károly 12 ) óta folyamatosan visszatérő elem a szocialista eszmének a vallással való megfeleltetése. A teljes azonosítás csak retorikai fordulat, azonban tény, hogy a szocialista világnézet bevallottan a korábbi vallásos (tehát „elavult") világnézet helyét kívánta az emberek tudatában betölteni. A századelőn a beszédek frazeológiájában, tehát a jelenség szintjén, tetten érhető ez az áthallás. Vanczák János, a Vases Fémmunkás Szövetség titkára egy 1896-ban elmondott május elsejei beszédében fejtette ki a következőket: „Miként a vallásfelekezetek hívei ünnepnapjaikon leteszik a munkát s elmennek templomaikba, ahol áhítatos szívvel magukba szállnak s háborgó lelkük a misztikus csendben, a tömjénfüst kábító illata mellett megnyugvást talál, akként az osztálytudatos munkássg is ünnepet tart ma az egész föld kerekségén, vallása, a világszabadság ünnepét, bizodalma, reménysége a felszabadulás zálogát ünnepli meg május elsején. Mi is ünnepi díszbe öltözünk, letesszük szerszámainkat e napon és az a csönd, amely ma az egész dolgozó világot uralja, nagyobb a templom csendjénél, az a lelkesedés, amely ma millió munkás kebelét tölti be, na-
