Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szabó Klára: A tanács és a párt kapcsolata az ötvenes évek első felében

A legfelső szinten szétválaszthatatlanul összefonódott párt és állam számára az alsóbb szinteken nem volt könnyű a szükségesnek vélt elkülönítés. Az alkotmányjogilag egyértelmű erőpozíciókkal ellentétben a gyakorlatban a párt számonkért és utasított. A tanács alárendelt helyzete soha nem volt kétséges, a feladat- és jogkörök nem voltak világosan elhatárolva, egymásba csúsztak, pontosabban a pártszervezetek állami jogosítványokat vontak el a tanácsoktól. Alapos előkészítő munkálatok után a közigazgatás új rendjét meghatározó tervezetet — , Javaslat a helyi tanácsokról" - a legapróbb részletekig az MDP KV PB tárgyalta meg és fogadta el, s az csak ezek után kerülhetett az állami szervekhez. A nyilvánvalóan állami feladatokat jelentő határozatok között a PB utasította az Országos Káderosztályt, készítsen tervet a tanácsok felállítására: „Ennek összeállításánál legyen figyelemmel arra, hogy az egyes tanácsokra vonatkozóan biztosítsa Pártunk megfelelő irányítását. Az illetékes pártszervezet titkára mindenképpen legyen a tanács tagja, emellett a konkrét adottságok határozzák meg a pártszervezet és a VB közvetlen kapcsolatát: a VB elnöke általában legyen a pártbizottság tagja."

2 Felhívta továbbá a Káderosztály figyelmét, hogy az összeállítás során vigyázzon a tanácsok megfelelő szociális összetételére is. A párt saját történelemformáló küldetésének biztos tudatában sem vonta kétségbe soha nyilvánosan a tanácsok államhatalmi szerepét, ezért kettőjük kapcsolatának értelmezése okozott némi nehézséget. Azt gondolom a vizsgált időszak egészére meghatározó Rákosi Mátyás útmutató állásfoglalása, amely nagyvonalúan eltekint ugyan az alkotmány egyes rendelkezéseitől, a tanácstörvénytől, de egyértelműen, világosan fogalmaz. Állásfoglalása az első tanácsválasztás után, az 1950. november 10-i MDP KV PB ülésén hangzott el: „Az elnökök 97,5%-a párttag, (országos adat - SZ. K) Ezek nem lehetnek párttitkárok. Az a kommnista lesz a falu vezetője, aki egyben elnök vagy titkár, (tanácsi VB elnök, ill. párttitkár - Sz. K.) Megvan az a veszély ami nem volt a jegyzők idejében, hogy még jobban meggyengül a pártszervezet... Meg kell tanítani a párttitkárokat, hogy ők vezessék a tanácselnököt, mert ha a falu látja, hogy a tanácselnök is a Pártból kapja az irányítást, más lesz a helyzet... A pártszervezetek tekintélyét minden erővel erősíteni (kell - SZ. K.) anélkül, hogy kimondanók, hogy a tanácsokkal szemben, és ugyanakkor erősíteni a párton kívüli tömegek befolyását és a tanácsokat is."

3 Részben a párt vezetőjének önértékelése adhat valamelyes magyarázatot arra, hogy a párt miért nem tartotta szükségesnek jogilag szabályozni kapcsolatát a tanácsokkal. A tanácstörvény a helyi tanácsokat felügyelő, ellenőrző szervként csak a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, a Minisztertanácsot, a szakminisztereket, ill. a felsőbb helyi tanácsokat nevezi meg. A párt szerepéről - hasonlóan a II. törvényhez az I. tanácstörvény 2. paragrafusa, 2. bekezdésében esik szó: „A tanácsok, mint a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei, feladataik ellátásában a dolgozók egyéb tömegszervezeteivel szorosan együttműködve, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével mozgósítják a lakosságot a társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenység-