Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)
Szabó Klára: A tanács és a párt kapcsolata az ötvenes évek első felében
ben való fokozottabb részvételre." A pártszervek azonban a tanács egész tevékenységét, szakmai munkáját felügyelték és ellenőrizték ezekben az években. Ennek érdekében különböző szintű pártszervezeteken belül önálló egységeket alakítottak ki, de a bonyolult rendszerben a pártszervezet más egységeihez is tartozott egy-egy tanácsi részfeladat. A pártközpontban pl. az Adminisztratív Osztály a tanácsok állami irányítását kísérte figyelemmel, 1950. májusában a Párt és Tömegszervezeti Osztályon Tanács Alosztályt szerveztek, ezen túlmenően agitációs és propaganda, személyzeti, gazdasági ügyek intézésébe esetenként más osztályok is bekapcsolódtak. Az MDP Budapesti Pártbizottságánál a Várospolitikai-, később az Adminisztratív Osztályhoz tartozott a tanács, s a kerületi pártbizottságoknál is voltak tanácsi munkáért felelős munkatársak. A pártszervezetek „tekintélyét" a tanácsnál naponta érzékelték. Minden lényeges tanácsi döntést: tanács- és VB határozat, elnöki utasítás stb., pártbizottsági egyeztetés előzött meg, ha ez az egyeztetés - leggyakrabban időhiány miatt - nem történt meg, a testületi üléseken nem született döntés, a témát levették a napirendről. A Budapesti Városi Tanács VB elnöke tagja volt az MDP Budapesti Bizottsága Végrehajtó Bizottságának, s a Budapesti Bizottság párttitkára pedig a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának. Amikor a titkár nem volt tagja a VB-nek, állandó tanácskozási joggal akkor is meghívót kapott a VB ülésekre. Az már a tanács megbecsülésének volt a jele, hogy pl. 1952-ben a budapesti párttitkár a megtartott negyvenhét VB ülés közül tizenöt ülésen jelent meg személyesen, tizenkilenc ülésen helyettesítették, s tizenhárom ülésen képviseletében nem jelent meg senki. A Budapesti Bizottság minden, a tanács vezető szervei, tisztségviselői által készített anyagot megkapott: a tanács és VB ülések anyagát, a VB elnök havi jelentését stb. A jelentések, beszámolók utasítás szerinti átdolgozása különösen az első években nem volt kivételes jelenség. Kifejezetten csak a pártbizottság tájékoztatását szolgálták a hetente, meghatározott szerkezetben írt hangulatjelentések, amelyeket a jelentések íróján kívül kezdetben csak három tanácsi vezető kapott meg: a VB elnök, titkár, és a tanács pártbizottságának titkára. A hangulatjelentéseken kívül is kért a pártbizottság esetenként jelentést bizonyos témákból, hozott határozatot a tanácsi munkáról, s ennek végrehajtásáról a tanácsot be is számoltatta. A párt sajátosan értelmezett vezető szerepe tudatában a kisajátított felügyeleti, ellenőrzési jogkörét méltatlanul alkalmazta. A tanácstörvényben és jogszabályokban biztosított, amúgy is szűk mozgásterét tovább szűkítette, a város valós gondjai iránt igen kevés megértést tanúsítva. A pártbizottság nemcsak birtokolta a felügyeleti jogkört, de ahhoz is ragaszkodott, a tanács ismerje el elsőbbségét az állami felügyeleti szervekkel szemben. Elvárta, hogy a felsőbb szerveknek elküldendő írásos anyagokat a tanács előzőleg a pártbizottsággal egyeztesse. A szokatlan módszerre még ezekben az években is többször kellett a tanács figyelmét felhívni. 1950-ben Kovács István budapesti PB titkár éles hangon kifogásolta, anélkül készült el a főváros 1950. évi költségvetése, hogy erről a pártbizottsággal előtte tárgyaltak volna,