Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szántó Ferenc: Stílus és vitakultúra epizódok a városházi koalíció történetéből (1945-48)

A koalíció válsága A városházi koalíció akut válsága 1947 elején következett be. A köztársaság és a demokrácia elleni összeesküvés leleplezéséről szóló BM-közlemény bombaként robbant. 27 Ez először a Közigazgatási Bizottság január 13-i ülésén váltott ki heves szócsatát a munkás- és kisgazdapárti illetve más pártállású bizottsági tagok között. A közlemény és a különböző sajtókommentárok alapján ismertté vált demok­rácia elleni összeesküvést a koalíció valamennyi pártja elítélte. Kővágó polgármes­ter, mint vezető kisgazdapárti politikus külön is ügyelt arra, hogy állásfoglalása egyértelmű legyen, s még véletlenül se adjon okot a baloldali gyanakvására. „Köte­lességemnek tartom - mondta -, hogy a leghatározottabban elítéljem azt a minősít­hetetlen támadást a magyar demokrácia ellen, amelyet a leleplezett összeesküvés jelent. A székesfőváros minden lakója és dolgozója a legmerevebben elítéli azt, és kéri, hogy az illetékesek minél erőteljesebben, minél gyorsabban és minél rövidebb idő alatt fejezzék be a nyomozást és a bíróságok hozzanak szigorú és igazságos íté­letet." 28 Ezzel mindenki egyet is értett. Az MKP elítélő nyilatkozata azonban hangnemében és tartalmában lényegesen különbözött a koalíciós partnerek deklarációjától. Széli Jenő, felszólalásában nem hagyott kétséget afelől, hogy ő a kisgazdapártot tartja felelősnek az összeesküvésért, mert szerinte, a párt vezetői gyakorlatilag bűnös, reakciót bátorító politikát folytat­tak. „Ha a Kisgazdapártnak vezető helyeket betöltő emberei az összeesküvésnek vezető egyéniségei, akkor ez nyilvánvalóan rámutat arra - mondta -, amit mi már hónapok óta hangoztattunk, hogy tudniillik a Kisgazdapárt egyáltalán nem folytat­ja a maga pártján a reakció ellen azt a harcot, amelyre időnként felhívjuk. Más do­log, hogy a letartóztatottak között olyan ügynököket is találtunk, akik a demokrati­kus pártokba befurakodtak és más dolog, hogy az összeesküvés értelmi szerzői, ve­zetői között olyanokat találunk, akik a Kisgazdapártnak prominens tagjai: nemzet­gyűlési képviselők, vagy - sajnos - törvényhatósági bizottság tagjai." 29 E sommás ítélet heves ellenreakciót váltott ki az érintett párt képviselőinek kö­rében. Felvinczy László éles szóváltásba keveredve Földes Mihállyal is, visszautasí­totta Széli Jenő megállapítását, mondván: „Nem tartom szerencsésnek, ha a vizsgá­lat mai stádiumában a felszólalásokból olyan politikai konzekvenciákat vonnánk le, mint ahogyan Széli Jenő bizottsági tag úr tette." Ezen a ponton azután fel is borult a parlamentáris rend. „Földes Mihály: Nagyon is okosan tette! Felvinczy László: Annál kevésbé tartom azt indokoltnak, mert nem volt egészen tárgyilagos! Földes Mihály: Nagyon is tárgyilagos volt! Lénárt barátunk nem volt egészen tárgyilagos! Lénárt István: (kisgazdapárti bizottsági tag): Tárgyilagos voltam, mert azt mon­dottam, hogy amíg a vizsgálat nem fejeződik be, addig politikai konzekvenciákat ne vonjunk le!

Next

/
Oldalképek
Tartalom