Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szántó Ferenc: Stílus és vitakultúra epizódok a városházi koalíció történetéből (1945-48)

tonómiának. megadja a lehetőségeket, hogy jogait a legmesszebbmenőén érvényesíteni tudja." Földes Mihály ezt a felszólalást a kommunista belügyminiszter elleni támadásnak vélve, leplezetlen indulattal kiáltott közbe: „Az autonómiát a feketéző csürhe ellen védje elsősorban!" S ezzel az indulat szikrája máris lángra lobbant. A bizottság elnöke reménytelenül próbálta a hangulatot csillapítani, a szópárbaj lezajlott. Idézzük a jegyzőkönyv idevágó sorait: „Halter Béla: A méh/en tisztelt bizottsági tag úr véleményére a magam részéről ebben a tekintetben nem vagyok kíváncsi. Földes Mihály: Ettől függetlenül ismétlem meg, hogy a feketéző banda juttatta ide az országot! Ne a belügyminiszter úrtól féltse az autonómiát, hanem a feketézőktől! Halter Béla: Én pedig újból hangsúlyozom, hogy nem vagyok kíváncsi! Egyébként is ez a megjegyzés nem ránk vonatkozik! Földes Mihály: Ettől függetlenül jogom van hangoztatni a véleményemet. Elhiszem, hogy ez önnek nem fog tetszeni.! Halter Béla: Újból nem vagyok kíváncsi! Ha az elnök úr nem fogja lehetővé tenni, hogy folytassam a szót... Földes Mihály: Az ön beszéde provokálta! Halter Béla: Mi nem fogunk visszariadni az ilyen megjegyzésektől! Ezt kereken visszautasítom! Tovább önről nem veszek tudomást!"

24 A közgyűlés 1947. március 19-i, kiskereskedelemről szóló napirendi pont vitája pedig nemcsak kortünetértékű volt, de elvi jelentőségű kitételekkel is szolgált. Szolnoki István kisgazdapárti városatya, miután közgyűlési beszédét többször is meg kellett szakítania Földes intoleráns közbeszólásai miatt, nemcsak rendre utasította, de a koalícióban honos vitakultúra íratlan szabályaira is emlékeztette a hangoskodót. Kijelentette: „Kedves Földes bizottsági tagtársamat és a többieket is kérem, méltóztassék figyelembe venni: a koalíciós együttműködés azt kívánja, hogy a koalíciós pártok felszólalóit vagy fogadják megértéssel vagy szóljanak ellenük, de ne akarjanak bennünket - nem konstruktív közbeszólásaikkal - elmozdítani arról az oldalról, amelyre beálltunk, mert nem akarunk ettől eltávolodni."

25 A szociáldemokrata párti Miliők Sándor, hogy tompítsa a vita élét, kellő humort sem nélkülözve adta elő sajátos koalíció elméletét. „Szolnoki István bizottsági tag úr rossznéven vette, hogy beszéde közben szerinte nem egészen koalíciós szellemben néhány élesebb közbeszólás hangzott el. Úgy vagyunk a koalícióval, mint a rossz házassággal. Soha sem fogynak ki a rossz házasságban a családi örömökből, mert ha a férj vág a felesége fejéhez egy tányért és eltalálja, akkor ő örül, ha nem találja el, akkor a felesége örül. Mondom, a koalícióval is így vagyunk, de azért koalícióban kell élnünk és csináltunk is már valamit ebben a városban, és ebben az országban, noha Szolnoki bizottsági tag úr beszéde közben nem egészen koalíciós szellemű közbeszólások hangzottak el."

26