Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Kresalek Gábor: A munka hősei

brigádok versengését preferálták. Az előző év pénzjutalmait tárgyi jutalmazás keretében módosították. A legjobbak rádiót, kerékpárt, új ruhát, élvezeti cikkeket nyerhettek. A versenyben levők száma azonban nem növekedett az elvárásnak megfelelően. Az MDP nagybudapesti aktíva ülésén Rákosi elmarasztalta a mozgalmat. Miközben kijelölte a célokat, a három éves terv idő előtti teljesítését, a versenyszellem felélénkítését, kitért az egyéni versenyzés fontosságára is. 1949. őszétől az „útmutatás hatására" gombamódra szaporodtak a felajánlások. Az intenciókon túli közvetlen apropót Sztálin közelgő születésnapjának méltó megünneplése adta. Burányi Irén, egyes adatok szerint első, valójában második textilmunkás sztahanovista

3 a következőket nyilatkozta ezzel kapcsolatban: „Sztálin elvtárs születésnapjára olyan vállalással kell készülnöm, ami felülmúlja eddigi munkámat. ... Sztálint ünnepelni minden ünnepnél különb. Sztálin adta számunkra az életet, a szabadságunkat, Sztálin a béke, Sztálin a jövőnk záloga. A szocialista jövő biztosítéka."

4 A teljesített felajánlások eredményeképpen ez év őszén az eddigi élmunkásjelvények helyett kiosztották az első sztahanovista kitüntetéseket. A díjazottakról a Népszava Kiadó „Munka hősei" címen könyvsorozatot jelentetett meg. E valójában tipikus brosúra sorozatból, most három jellemző portrét választottam ki.

5 A három hós A sort kezdjük Pozsonyi Zoltánnal,

6 hiszen ő volt az első magyar sztahanovista. Debrecenben szegény család gyermekeként született, kőművestanoncnak szerződött. Miután kitanulta a szakmát nem tudott elhelyezkedni, alkalmi munkákból tengődő munkanélkülivé vált. Behívták katonának, kivitték az orosz frontra, a Don-kanyarnál esett fogságba. Hadifogsága idején találkozott egy szovjet kőművessel. Tőle tanulta meg a sztahanovista munkamódszert. Ennek leírása tökéletesen megegyezik azzal a látvánnyal, melyet Andrzej Vajda mutatta be a jelenséget „Márványember" című filmjében. Hősünk a brossurában idézett „Igaz szó"

7 című újság tanúsága szerint a táborban folyó munkaversenyek során kiugró eredményeket produkált. Ezért a szovjet parancsnokság pénzjutalomban és tíz napos tengerparti üdülésben részesítette, (sic!) A fogságból 1948-ban hazatérve Debrecenben és környékén dolgozott kőművesként. Társai bizalmatlanságát és ellenállását megtörve, segítőket véve maga mellé, az „új munkamódszerrel" dolgozott, és azt propagálta is. Miután ennek híre ment meghívást kapott az 1948-ban tartott újító kongresszusra, és felkérték, tartson beszámolóval egybekötött munkamódszer átadási programokat Budapesten és vidéken egyaránt. „A szovjet sztahanovisták első magyar tanítványa" nemcsak a megtisztelő sztahanovista címet, hanem a Köztársasági Érem Ezüst Fokozatát is megkapta, 1949. október 30-án. A sztahanovista mozgalom minden iparágra, sőt számos olyan terepre mint például: az iskolák, a művészeti élet is kiterjedt ahol a teljesítményt mennyiségileg nem lehet mérni. A legfontosabb terület azonban természetesen a nehézipar volt. Kö-