Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Kresalek Gábor: A munka hősei

vetkező példám: Bőzsöny Lajos

8 e területről, pontosabban a vasasok közül való. Szegényparaszti családbó származva lett a Gamma- gyár öntője. „Karrier története" számos tipikus vonást hordoz. Világszemléletét jól tükrözi, hogy pl. amikor szülei vidéki szomszédai kritikus megjegyzésekkel kisérték előrehaladását, ő a következő szavakkal reagált: „Kulák beszél csak így, mit hallgat rá édesanyám. Meg kell tanulnunk, hogy ne az ellenség szavára hallgassunk." A sztálini-műszakban 500 százalékot ajánlott fel, de a képtelennek tűnő teljesítmény hírére piszkálni kezdték az öreg szakik. Ekkor azonban megvédte őt a párt, és a szekatúra természetesen abbamaradt, öntőnk 2900 százalékos teljesítménynyel, eredeti tervének hatszorosával, hálálta meg a bizalmat, megmutatván a kétkedőknek, hogy a normák igenis teljesíthetők. A sztálini műszak után az MDP tagjelöltje lett, majd megkapta a Kossuth-díjat. A sors fintora, hogy az erről szóló értesítést az éjszaka közepén kézbesítette kiváló munkájáért kapott lakásába a postás. A százalékok következtében heti 500,- Ft az átlagkeresete, de tisztában van vele, hogy mindent a pártnak köszönhet. Április 44 felajánlásában a selejtszázalék csökkentése, és egy négyszázas brigád szervezése is szerepel. Ez utóbbi azt jelenti, hogy minden egyes brigádtag, esetünkben négy fő, folyamatosan 400 százalék fölött termel. Bőzsöny Lajos MHK-zik, rendszeres látogatója a színházaknak és a moziknak. Élete legnagyobb vágya, hogy eljusson Moszkvába. Beszélhessen a szovjet emberekkel, megnézhessen egy öntődét és a Lenin-mauzóleumot. „Megköszönnék neki mindent, amit az ő Pártjától, a nagy Bolsevik Párttól és a mi Pártunktól kaptam, megköszönném neki, hogy Bőzsöny Lajos napszámosgyerekből jó szakmunkás, a dolgozó népnek, ifjúságunk egységének, a békének harcosa válhatott." - vallotta Fehér Klárának,

9 a riporternek. Sorsa és az a mód, ahogy a világhoz viszonyul, jellegzetes „sztahanovista attitűd". Bár mint Kossuth-díjas „sztár" (élmunkás Kossuth-díjas azért nem volt olyan sok) még saját kasztjától is különbözik. Az átlag sztahanovista ugyanis valóban megszakadt a többlettermelésért. Alapvetően nem a dicsőség, hanem a magasabb kereset motiválta, önkizsákmányolása nem sokban különbözött a maiakétól. A kiemelt példakép azonban a keze alá dolgozók segítségével könnyen teljesítette az elképesztő 4 - 6000 százalékokat, majd mint munkamódszerátadó, még dolgozni sem kényszerült, hanem üzemről-üzemre járva csupán „előadásokat" és bemutatókat kellett tartania. A semmiből a jólétbe csöppenve észre sem vette, hogy bábként rángatják a felső hatalmak. Mivel a rendszertől megkapott mindent ami megkapható: pénzt, lakást, kitüntetést, közszereplést, vakon hitt és szolgálta a társait elnyomó diktatúrát. Az írónőnek tett vallomása, vágyai őszinte, naiv, balga hiten alapulnak. Hősünk tipikus példája a félrevezetett, talajtalan, kiszolgáltatott kívülről irányított embernek. Nem lehet véletlen, hogy a sztahanovisták jelentős része, később nem bírván át-