Az iratkezelők és irattárosok alapvető tudnivalói. Jegyzet az iratkezelők és irattárosok továbbképzéséhez (Budapest, 1988)

Dr. Szekeres József-dr. Ujlaki Péter: A levéltárak kialakulása és tevékenysége, a levéltár és irattár kapcsolata

újjá és hitelessé formálható, alakítható és javítható történelem-látásunk. Másrészt mindaz, ami a mi mai emberi világunkban létezik, történelmi gyökerekkel rendelkezik. Ha meg akarjuk ismerni jelenünket, akkor tudnunk kell, miként volt egykoron, milyen fejlődési út megtételével jutottunk el oda, ahol ma vagyunk. A levéltárakban felhalmozott évezredes írásos források, a tudásbeli és tapasztalati anyagok, a kulturális örökség ismerete nélkül nagyon nehéz megérteni, miért van ma valami országunkban, városunkban, üzemünkben úgy, ahogy az éppen van. Még fokozottabban érvényes ez a politikatörténet esetére. A politika mai történései, fordulatai, változásai nehezen érthetők és magyarázhatók, ha azokat nem mint a térségben érvényesülő általános történelmi fejlődésfolyamat — dokumentárisan feltárható és bizonyítható — részeként vizsgáljuk és értelmezzük. A magyar levéltárak a több, mint egy évezredes magyar történelem dokumentumait őrzik. Az iratanyag a társadalmi-gazdasági élet, a politika és a kultúra fejlődésének hiteles bizonyítékaiként — adatés tényanyaga sokrétűségével, színességével, történelmi-politikai mondanivalójával — keletkezésük és egyediségük alapján népünk nemzeti-kulturális örökségének egyedülálló, jelentős állagát képezik és testesítik meg. Pergamenre vagy papírra írva, vagy korszerű adathordozókon rögzítve, a levéltárakban felhalmozódott információs és dokumentációs anyag a politikai és gazdasági, a jogi és egyéb vonatkozású döntések, állásfoglalások és ítéletek fenntartása és hozzáférhetővé tétele révén — a levéltárosok által gondosan őrizve, rendszerezve, használatot lehetővé tevő segédletekkel ellátva és legfontosabb darabjainak közreadása útján — jól szolgálták és szolgálják napjainkban is a történelmileg változott igényeknek megfelelve a társadalom elvárásait — az igazgatás, a jogszabályalkotás és a szerteágazó tudományos kutatás ügyét. Levéltár és igazgatás Világszerte, de főképpen a XX. sz. derekától a levéltárak valamint a helyi és országos igazgatási szervek kapcsolata szélesebb körűvé és intenzívebbé vált anélkül, hogy az alapvető tudományos és társadalmi elvárások háttérbe szorultak volna a levéltárosok mindennapi munkájában. Az államvezetés — a népességrobbanás és az erősbödő társadalmi differenciálódás miatt egyre növekvő igazgatási-adminisztratív apparátus mindent elbontással fenyegető óriási irattermelésének közepette — a levéltárakat hívta segítségül az írásbeli ügyintézés, az iratkezelés, az irattárosképzés és általában az irattári munka, az elmellőzhetetlenné vált iratselejtezés — tehát tisztán igazgatási jellegű feladatok — megoldásában történő intenzív közreműködésre. A levéltárak, felismerve a problémák fontosságát jelenünk történeti értékű dokumentumainak kiválasztása, begyűjtése és a későbbi korszakok emberi társadalmai részére való megőrzése szempontjából, egyúttal pedig segíteni akarva napjaink emberét életminőségének, közérzetének javítása érdekében, készségesen vállalták ezt a nem könnyű, sokszor hálátlan feladatot. Ma a magyar levéltárak, csakúgy mint a világ más országainak levéltárai, igazgatási feladataikat tudományos igényességgel, az igazgatástudomány eszközeinek felhasználásával, és szoros együttműködésben az igazgatási intézményekkel, oldják meg. A levéltárak igazgatást segítő feladatai az utóbbi évtizedekben, különösen a helyi—városi levéltárak vonatkozásában, jelentősen kibővültek. Az már az elmúlt 100—150 évben is rendszeres gyakorlattá vált, hogy a helyi igazgatás mindazon elintézendő napi ügyekben, amelyek a történeti előzmények ismerete nélkül nem voltak megoldhatók, a levéltár szakvéleményét és közreműködését kérte. Budapesten pl. a levéltár már régebbi idők óta szerephez jutott a lakóterületi elnevezések és névváltozások ügyeiben, részt vesz az utcaelnevezési bizottság munkájában. E szakértői tevékenység során, a naprakész állapotban tartott utcaelnevezési jegyzékek alapján a levéltár arra ügyel fel, hogy az új elnevezések történeti szempontból lehetőleg megalapozottak legyenek, illetve, hogy a régi elnevezéseket indokolatlanul ne változtassák meg. Gyakori feladat az évfordulós megemlékezésekhez egy-egy városigazgatási szakterület történetéhez adatgyűjtések kérése, nyersszövegek összeállítása. Levéltár, közművelődés, város-, hely- és üzemtörténetírás A fővárosi és a megyei levéltárak a centralizált és túlbürokratizált minisztériumi irányító központ átszervezését követően, 1968-tól ismét a főváros illetve a megyék kötelékeibe kerültek. A megmaradt