Az iratkezelők és irattárosok alapvető tudnivalói. Jegyzet az iratkezelők és irattárosok továbbképzéséhez (Budapest, 1988)

Dr. Szekeres József-dr. Ujlaki Péter: A levéltárak kialakulása és tevékenysége, a levéltár és irattár kapcsolata

minisztériumi Levéltári Osztály az országos levéltárak irányítását és az egyéb levéltárak ágazati felügyeletét gyakorolja. Az új levéltárfenntartók, a főváros és a megyék fokozatosan egy sor új feladatot adtak a levéltáraknak a helyi közművelődési és kultúrpolitika területén. Budapest tanácsi városvezetése pl. kihangsúlyozta a levéltári munka kérdéseivel foglalkozó VB. határozataiban, hogy a közművelődési, tudatformálási, az identitáskialakítási és helyes értelemben vett ún. lokálpatrióta szemlélet megteremtésének feladataiban elengedhetetlenül szükséges a levéltárak közreműködése a múzeumok, könyvtárak, az oktatási és művelődési intézmények mellett. Elengedhetetlenné vált a műemlékvédelem, a honismereti-, hely- és üzemtörténeti valamint az ismeretterjesztő társulatokkal való szoros koordináció is. Különösen bővültek a levéltári feladatok a várostörténeti publikációk, kutatások és forrásközlések területein. A főváros vezetősége a levéltár feladatainak meghatározásánál nagy súlyt fektetett — a klasszikusnak tekinthető feladatok magas szinten és kibővített mértékben való végzésén túl - a levéltár tudományos és várostörténeti kutatómunkája eredményeinek az érdeklődő olvasótábor és a széles nyilvánosság számára való közérthetővé és hozzáférhetővé tételére. A főváros levéltára a városvezetés felkérésére központi és vándorkiállításokat szervezett az 1918. évi polgári forradalom és az 1919. évi magyar proletárforradalom, a Tanácsköztársaság emlékének méltó megünneplésére, a főváros felszabadulásának 40. évfordulója és az 1956. októberi tragikus események 30. évfordulójára. Fontos szerepet vállalt a levéltár a Budapest-egyesítés centenáriumi tudományos rendezvényeinek lebonyolításában, elvállalta a fellendülő kerület-történeti művek szakmai lektorálását. Az európai fővárosok polgármestereinek tanácskozása alkalmából megszervezte és közreadta 28 európai főváros építészettörténeti dokumentumait ismertető nemzetközi reprezentatív forráskiadványát ,,Az európai fővárosok építészettörténeti emlékei" című monumentális művet magyar, valamint angol és francia nyelveken. Buda városa török alóli felszabadulásának 300. évfordulójára reprezentatív kötet készült a nagyobb európai levéltárakban fellelhető törökellenes háborúk forrásanyagából, melyet szerencsésen kiegészített a magyar levéltárakban lévő hasonló tematikájú forrásokról közreadott külön kötet. A levéltári tevékenység kibővülése napjainkban A levéltár jellegét részben megváltoztató, újszerű feladatmeghatározásokat annak a felismerésnek alapján állapították meg az új fenntartók — a főváros és a megyék — miszerint e helyi levéltárakban végzett munka elsősorban a működési régió lakosságának érdekeit szolgálja, mert felelevenítik az adott földrajzi-igazgatási kör s az ott lakók elődeinek történetét, életét s ezáltal elősegítik az együvé tartozás, a honszeretet, a lakóhely iránti megbecsülés kialakulását. A levéltári kollektívák felismerték az új feladatok fontosságát és jelentőségét, s mindinkább mozgatóerőivé, középpontjává és bázisává váltak a regionális művelődési-kulturális politikának. E kedvező fordulatot és tendenciát még csak aláhúzta az 1969. évi levéltárakról szóló törvényerejű rendelet és annak végrehajtásáról kiadott minisztertanácsi határozat. Amikor a levéltárfenntartók az újszerű közművelődési feladatkört a levéltárosi munka igen fontos részeként meghatározták, akkor lényegében a levéltári kollektívák törekvéseivel egyetértőleg jártak el. A levéltárosok már korábban is felismerték, hogy a helyi levéltárak hivatása nem merülhet ki egyedül az iratok gyűjtésében, őrzéséoen s a kutatással kapcsolatos kiszolgáló tevékenységben, hanem intenzívebben is részt kívántak venni területük közérdekeinek vitelében és előmozdításában. Egyre inkább teret nyert az a felismerés, hogy a levéltári munkát és szervezetet át kell alakítani a közönségi, közigazgatási és a lakosság mindennapi egyéni és közösségi érdekeinek kielégítésének érdekében. Felismerték, hogy a levéltár nem csupán a tudományos kutatás intézménye, nem öncél, hanem indokolt az új idők új követelményeinek elébe menni s a levéltárak dokumentumanyagát és egész tevékenységét elevenen és szervesen kell a városi és helyi közösségek életéhez kapcsolni. A levéltári kollektívák, amikor megszabadultak a megkötöttségeket és elhibázott döntéseket, káderpolitikát erőltető felesleges centralizációtól — minél előbb és minél teljesebb mértékben ki akarták venni a maguk részét a megújhodott szocialista rendszer és környezetük művelődésügyi célkitűzéseinek megvalósításából, kulturális életük felpezsdítéséből. E törekvések tekintetében nem valamiféle avantgardista szerepet kívántak vállalni, hanem a levéltárak világszerte megnyilvánuló azon törekvéséhez kapcsolódtak, hogy a maguk eszközeivel és lehetőségeivel, feloldva korábbi elzártságukat, az „elefántcsont-torony" aspektust - közeledjenek a