Az iratkezelők és irattárosok alapvető tudnivalói. Jegyzet az iratkezelők és irattárosok továbbképzéséhez (Budapest, 1988)

Dr. Szekeres József-Festi Lászlóné: Iratvédelem az irattárban és a levéltárban

kat jobb alapanyagból és a tárolást jobban bíró tulajdonságokat képező anyagokból állítsák elő, amelyek a külső behatások és károsodások ellen jobb információhordozót képeznek, továbbá arra kell törekedni, hogy az iratot létrehozó szervek ilyen anyagok használatát vezessék be. Említésre méltók ebből a szempontból a tudományos-módszertani alapossággal végzett kísérletek a Szovjetunióban és az első intézkedések Finnországban, melyekről az előbbiekben már esett szó. A levéltári anyagokat fenyegető veszélyek a) Természeti eredetű károkozó tényezők A levéltárak legfontosabb megelőző tennivalója az iratanyag tárolásánál fellépő károsító külső behatások kikapcsolása. Az elöregedési folyamat külső tényezők által kiváltott legveszélyesebb tényezői a fénysugárzás klimatikus atmoszférikus hatása, a raktárak hőmérsékleti és nedvesség mutatóinak nem kielégítő szabályozása és a szennyezett levegő behatása. Ezek a tényezők gyakran összetetten hatnak és ennek következtében még csak növekszik az anyag veszélyeztetettsége. Ezek a tényezők a levéltárakban őrzött valamennyi információs anyagot károsítják, de a károsodás leginkább a papíranyagon jelentkezik. A fény elsődlegesen fototechnikai reakciókat vált ki, amely az írás-anyagoknál elhalványodásban és a papíranyagoknál megvilágosodásban vagy elszíneződésben nyilvánul meg. Másodlagosan a fényhatás a cellulózanyag lebontásához vezet, ami által a papír tartóssága gyöngül. A károsodás mértéke a felvett fény mennyiségétől függ. Az írást is az írott anyagok abszorpciós tulajdonságai, a használt anyagok minősége és a környezeti feltételek határozzák meg. A 20-30 C°-ig terjedő hőmérséklet az írott anyagok erősségét és rugalmasságát csökkenti, továbbá durvábbá és törékenyebbé alakítja át. Szabályszerű (évszakonkénti) vagy akár rövid ideig tartó (napszakonként) hőmérsékleti hullámzások még csak növelik a fenti károsító behatásokat és ezen kívül a levegő nedvességtartalmára is befolyásoló tényezőként hatnak. Hőmérséklet és légnedvesség szoros kapcsolatban állnak egymással — a hőmérséklet a levegő relatív nedvességtartalmát alapvetően meghatározza. Ugyanakkor a relatív légnedvesség alacsony szintje hasonló következményeket idéz elő mint a túl magas hőmérséklet. Még ennél is nagyobb károkat okoz a magas légnedvesség, amely a vízre oldódó írásanyagokat elhalványítja, kifuttatja és ezáltal széjjel rombolja az írásképet. Hatására a papír felduzzad és ennek következtében tartóssága jelentősen csökken. Az elöregedési folyamatokban nem utolsóként említve részesedik a levegő és a benne előforduló különböző savanyagok, amelyek a levéltári anyag biológiai károkozóinak kifejlődését támogatják (elgombásodás). A levegő milyensége jelentősen befolyásolja az írásos és írott anyagok természeti öszszetevőit, pl. az oxigén felelős a különböző oxidációs folyamatokért. Ezek a behatások a papírgyártásnál használt anyagok gondos kiválogatása útján csökkenthetők. A legveszélyesebb az a levegő, amelynek szennyeződése az ipari gócpontokban és ipartelepek közelében riadóztató szintre növekedett. A por a levéltári anyagot mechanikusan károsítja, ami elszíneződésben, elpiszkolódásban és kopásban nyilvánul meg. A por a papír rostszerkezetét lazítja fel és előkészíti a további behatolások útját. A legnagyobb veszélyt mégis a levegőben lévő savas gázok jelentik. Nem szabad lebecsülni azokat a károsodásokat sem, amelyek az anyag mechanikus használata folytán következnek be. A mechanikus károsodás mindenekelőtt a be- és kiszakításban, a gyűrődésben, a letörött sarkokban jelentkezik. Ezeket a károkat tovább növeli az anyag kezelésében tapasztalható felületesség. b) Állati és egyéb élővilági eredetű károkozó tényezők Az állati károkozók is mechanikus úton támadják meg és pusztítják el a levéltári anyagot. A rágcsáló állatok (patkányok és egerek) szétszaggatják és bepiszkítják a papírt, a pergamentet, a bőrt és a ragasztóanyagokat, a rovarok (csótányok, ezüstrovarok, könyvtetvek, könyvkukacok, darazsak, hangyák és molylepkék) táplálékukat a cellulózéból, csirizből, enyvből, keményítőből, zselatinból, pergamenből, bőrből vagy textíliákból szerzik meg. A mikroorganizmusok által okozott károsodások közül a legveszélyesebbek a penészgombák. Táplálékuk túlnyomórészt szénhidrátból áll, amelyet a papírból, enyvből és csirizből vonnak ki úgy, hogy a papír a tartósságát elveszti, vékonnyá és szivacsossá válik, végül szétesik.