A budapesti rendőrfőkapitány elnöki reservált iratai 1883-1885 (Budapest, 1990)

Bevezető

A fővárosi rendőrség élén az államrendőrség budapesti főkapitánya állt, akit a belügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezett ki. A főkapitány felelős volt a vezetése és felügyelete alatt álló budapesti rendőrség működéséért. Az intéző és végrehajtó rendőrség egyaránt az ő hivatalos intézkedéseinek és rendeleteinek volt alárendelve, ezeket feltétlenül teljesíteni tartozott. A főkapitánynak ismernie kellett a rendőrség összes ügyeit. Ö gondoskodott a rendőrség hatáskörére vonatkozó törvények, miniszteri rendeletek, a jóváhagyott törvényhatósági rendeletek és határozatok pontos végrehajtásáról. Miután közvetlenül a belügyminiszternek volt alárendelve, tartozott ennek rendeleteit pontosan teljesíteni, valamint a közbiztonságra és rendre vonatkozó minden fontosabb eseményről azonnal tájékoztatni őt. Rendeleteket olyan esetekben adhatott ki a budapesti rendőrfőkapitány, amelyekre vonatkozóan sem törvény, sem miniszteri vagy fővárosi szabályrendelet nem jelent meg. Nemcsak joga, hanem kötelessége is volt ideiglenes és bizonyos meghatározott időre és helyre szóló intézkedéseket tenni akkor, ha a rendőri területen tartózkodók élet- vagy testi biztonsága, egészsége, személyes szabadsága vagy vagyona forgott közvetlen veszélyben. Az ilyen jellegű tiltó rendelkezései ellen vétőket kihágás címén megbírságolhatta. A fővárosi rendőrség személyi állománya két nagy csoportra oszlott: az intéző és a végrehajtó rendőrségre. Miután az általunk feldolgozott iratok az intéző rendőrség munkájának termékei, ezért bennünket most elsősorban ennek szervezeti felépítése, hivatali működése, területi elhelyezkedése érdekel. Az intéző rendőrség a főkapitányságból és a kerületi kapitányságokból állt. Egymáshoz való szervezeti viszonyukat az 1881. évi XXI. törvénycikk 40. §-a határozta meg. A kerületi kapitányságok a közigazgatási kerületnek megfelelően voltak felosztva és egy-egy kerületi kapitány, esetleg rendőrtanácsos vezetése alatt állottak. A kihágási ügyekben mint elsőfokú hatóságok önállóan bíráskodtak, de egyébként a főkapitánysággal szemben alárendelt helyzetben voltak. Maga a főkapitányi hivatal a következő ügyosztályokból állott: 1. elnöki osztály, 2. közigazgatási osztály, 3. bűnügyi osztály, 4. fogház- és toloncügyosztály. Az elnöki osztály a főkapitány, ennek akadályoztatása esetén a főkapitányhelyettes közvetlen vezetése alatt működött és a személyi, a gazdasági, az államrendészeti ügyeket intézte, valamint a kihágási ügyekben hozott másodfokon döntéseket. Utóbbi tevékenységet egy-egy előadó látta el. Közvetlenül az elnöki osztálynak volt alárendelve a rendőrpénztár, mert utalványozási joga csak a főkapitánynak vagy helyettesének volt. A közigazgatási osztályt egy rendőrtanácsos vezette. Az osztály hatáskörébe tartozott a közlekedési, az erkölcsrendészeti, az útlevél- és az engedélyügyek intézése. A bűnügyi osztály vezetője ugyancsak egy rendőrtanácsos volt. A bűnügyi előnyomozás és a hullaügyek tartoztak az osztály ügykörébe. A fogház és toloncügyosztály szintén rendőrtanácsos vezetése alatt állott. A tolonchatósági és tolonckezelési, valamint a fogházkezelési ügyek ellátása volt a feladata. A nyilvántartási hivatal a bűnügyi osztály vezetőjének felügyelete alatt állott és a rovott múltú, közveszélyes, vagy a körözött személyek nyilvántartásával foglalkozott. Ezenkívül tárolta és kezelte az eltulajdonított, elveszett és talált tárgyakat. A négy ügyosztályon és a hozzájuk csatlakozó hivatalokon (rendőrpénztár, nyilvántartási hivatal) kívül a főkapitánysági hivatal hatáskörébe tartoztak a főkapitányság munkáját segítő különféle intézmények. A főkapitányság kiegészítő része volt a bejelentési hivatal. Ez részben nyilvántartó tevékenységet folytatott, részben pedig mint a bejelentési kihágásokban illetékes elsőfokú bíróság működött és a kerületi kapitányságokhoz hasonlóan rendőrbíráskodási jogköre volt. Vezetője a kerületi rendőrkapitányokkal volt egyenrangú. A főorvosi hivatal a főkapitányság szakhivatala volt. Vezetője a rendőrfőorvos, akinek felügyelete alá tartozott a fogház- és toloncügyosztály vezetőjének igazgatása alatt álló rendőrkórház. Ez részben a beteg rendőrök kezelését látta el, részben pedig a letartóztatott személyek gyógyítására szolgáló közkórház volt. Igen fontos segédintézménye volt a főkapitányi hivatalnak a detektívtestület. 1886ban még csak ideiglenesen működött, végleges megszervezését az 1893. november 24én jóváhagyott 4360. ein. sz. belügyminiszteri szabályrendelet tette lehetővé. A közbiztonság és a közrend fenntartása érdekében figyelő, megelőző és felfedező tevékenység volt a feladata. Ezzel támogatta a főkapitányi hivatal a kerületi kapitányságok, valamint a bejelentő és tolonckezelő hivatalok munkáját. A detektívtestület közvetlenül a főkapitánynak volt alárendelve, de teljesítenie kellett az ügyosztályok és hivatalok főnökei által rábízott nyomozómunkát ugyanúgy, mint a kerületi rendőrkapitányságok ezirányú 8