A budapesti rendőrfőkapitány elnöki reservált iratai 1883-1885 (Budapest, 1990)

Bevezető

megbízásait, önállóan bűnügyi nyomozást nem indíthatott. A detektívtestület élén a detektívfelügyelő állt. Beosztottai voltak: a felügyelőhelyettes, a fogalmazó személyzet, a kezelő személyzet és a detektívek. A detektívek három fizetési kategóriába voltak beosztva és rangsorukat az határozta meg, hogy melyik fizetési kategóriába tartoztak. Az így megszervezett detektívtestület nemcsak szervezetét tekintve, hanem hatékonyság szempontjából is fejlődést jelentett a korábban működő titkos ügynökökkel és az egyegy feladat megoldására kijelölt polgári biztosokkal szemben. Jóllehet ezek munkáját időnként később is igénybe vették. A főváros rendőrsége hosszú időn keresztül, még az 1880-as évek elején is, a Hatvani-utca 4. számú házat (ma Kossuth Lajos u.) tekintette központi hivatali épületének. A főkapitányi hivatal szervezeti kiépülése során kinőtte ezt az épületet, új székházra volt szüksége a megnövekedett feladatok, de főként a megnövekedett létszám miatt. Az új épületet az 1887. évi V. törvénycikk alapján a Magyar Jelzálog- Hitelbanktól vásárolták meg. Az akkori V. kerület egyik sarokháza volt ez [Ferenc József tér 7. (ma Roosevelt tér), Zrínyi utca 2. (ma ugyancsak Zrínyi utca)]. A főkapitányi hivatal egyes részlegei a költözködés és berendezkedés után a következő módon helyezkedtek el: a földszinten a rendőrpénztár, a bejelentési hivatal, a sajtóiroda és a központi felügyelő helyiségei mellett a főkapitányi őrség őrszobája, a kocsiszín, az istálló, a fogdák felügyelőjének irodája, és a három nagy közös fogdaterem foglaltak helyet. Ezeken kívül ideszorult még a levéltár és a kapus kis szobája is. Az első emeleten volt a főkapitány lakása, a főkapitány irodái és hivatalhelyiségei, az elnöki osztály a kezelő hivatallal, a köigazgatási osztály, a rendőrfőorvosi hivatal és a tárgykezelő. A második emeleten a földszintihez hasonló volt a zsúfoltság. Itt lehetett megtalálni a bűnügyi osztályt vezető rendőrtanácsos lakását, a gondnok lakását, a bűnügyi osztályt a nyilvántartási hivatallal, a telefonközpontot, a detektívfelügyelöséget, az értesítő hivatalt, a közigazgatási és bűnügyi osztály kezelő hivatalait, a fényképész műtermeit, és a hét darab egyes cellát a vizsgálati előzetes letartóztatásban levő bűnügyi foglyok számára. Az 1890-es évekre lényegében kialakult és megszilárdult a fővárosi rendőrség szervezete, amely a két évtizeddel korábbi bizonytalan, amorf formához viszonyítva bízvást mondható modern berendezésűnek, különösen ha az olyan technikai felszerelésekre gondolunk, mint a telefon és a fényképezőgép. A hivatalszervezet kiépülésével párhuzamosan az adminisztráció is nagy változásokon ment keresztül. Míg 1883-ban szinte ismeretlen volt az ügyintézésben az űrlap vagy a nyomtatvány, minden irat „kisipari" módszerekkel készült, jószerint az éppen ügyeletes fogalmazó ízlése és egyéni elképzelése alapján, 1884 elején már lassú fejlődés érzékelhető az iratok egységesítése irányában. Áprilisban megjelent az első kétnyelvű magyar-német nyomtatvány a személyleírásokhoz, korábban pedig a „Panasz-felvételijegyzőkönyv" fejléccel ellátott nyomtatott űrlap, ahol a rendőrtisztviselőnek már csak a nyomtatott rubrikák kérdéseire kellett a választ beírnia. Ugyancsak az év elején jelent meg az addig kézzel írt „Kényszer-útlevél" helyett annak kétnyelvű nyomtatott változata, valamint a szintén kétnyelvű „Nyílt parancs". Az 1884-ben a hatékonyabb adminisztrációs munka érdekében bevezetett újítások közül különösen fontos volt az a törekvés, amely a Bejelentési Hivatal munkáját igyekezett áttekinthetőbbé tenni. Ezt a célt szolgálta az ..Összeírási törzslap" című nyomtatvány, a Budapesten lakó vagy állandóan ott tartózkodó egyének számára. A bejelentő lapnak ez az őse már magában foglalta mindazokat a lényeges adatokat, amelyeket a bejelentett személyről tudni kellett. 1884 márciusától már a rendőrfőkapitányság hivatalos levelezéséhez is nyomtatott fejlécű levélpapírt használtak ezzel a szöveggel: „Budapesti rendőri főkapitányságtól". A hivatalos érintkezés hangneme is kezdett finomulni. Már nemcsak a bécsi vagy más tartományi városok rendőrigazgatóságaihoz címzett átiratokban adták meg a kellő tiszteletet az intézménynek vagy vezetőjének, hanem a fővárosi rendőrkapitányság belső ügyirataiban is a puszta utasítgatás udvariasabb formát öltött, legalább a címzésben és a megszólításban. A leglényegesebb változást azonban a rendszeres fényképezés bevezetése jelentette. 1884től a rendőrségi nyomozások már nem csupán a sokszor bizonytalan és pontatlan személyleírásokra támaszkodtak. A fővárosi rendőrség korabeli tevékenységére nagyon jellemző, hogy az első fényképeket a forradalmi szocialistáknak vagy anarchistáknak tartott munkásokról készítették. A hivatali ügyvitelnek ezek a változásai természetesen nem váltak egyik napról a másikra általánossá. Hosszú ideig tovább éltek még a régi megszokásnak a nyomai, mert ••