A budapesti rendőrfőkapitány elnöki reservált iratai 1883-1885 (Budapest, 1990)

Bevezető

A Rövidítések jegyzéke két csoportra osztható, úgy mint: 1. Az iratok szövegében előforduló intézmények vagy testületek neveinek rövidítései. Itt a rövidítések mellett közöljük az eredeti névalakot, ha az nem magyar nyelvű, akkor annak magyar nyelvű fordítását is, valamint az intézmény vagy testület földrajzi elhelyezkedéséről is tájékoztatást adunk az ország, országrész vagy tartomány zárójelben történő megnevezésével. Ugyancsak zárójelben közöljük az eredeti helységnevet a német nyelvű elnevezés után. Korábban már említettem, most azonban ismét fel kívánom hívni a figyelmet a budapesti rendőrfőkapitányság szerteágazó kapcsolataira. Ha végigtekintünk a Rövidítések jegyzékén, szembeötlik, hogy nemcsak az Osztrák—Magyar Monarchia különböző tartományainak hivatalos szerveivel, természetesen elsősorban a rendőrhatóságokkal tartottak fenn kapcsolatot, hanem más európai nagyvárosok hasonló jellegű intézményeivel is. Ezek eredeti német nyelvű megnevezése mellett, ha megtaláltuk az iratokban a korabeli magyar nyelvű elnevezésüket, akkor azt közöljük a rövidítés jegyzékben. Ennek hiányában az értelemszerű magyar névalakot adjuk meg. 2. Az általános rövidítések. Ezek jelölhetnek hivatali beosztást, vagy az iratokkal kapcsolatos más, gyakran előforduló megjelölések rövidítését. A Regeszták az iratok rövid tartalmi kivonatai. Legfontosabb adataik: kitől származik az irat, ki a címzett, mi az irat tárgya. Az irat nyelvére való tekintet nélkül a regeszta mindig magyar nyelvű. A kiadványban a regeszták a következő archeográfiai szabályok betartása mellett jelennek meg: A sorszám mindig a regeszta szövege fölött levő sor baloldalán található. 1-gyel kezdődő folyamatos számozás halad végig az állag első iratszámától (aktájától) az utolsóig. A sorszámozás lehetővé teszi, hogy pontos képet kapjunk az akták valódi mennyiségéről, miután az iratszámok több helyütt hiányoznak. Ha egy aktában több irat volt, tehát több regeszta is készült, azt a sorszámmal egy vonalban mindig a soron következő regeszta fölött betűjellel jeleztük, anélkül, hogy a sorszámot minden alkalommal megismételtük volna. PL: 52. a. b. c. stb. Az irat keletkezésének ideje, vagyis az iraton szereplő keltezés. Ezt mindig a regeszta első sora fölött középen helyeztük el. Ha egy iratszámon egy aktában több irat is található, először mindig a legkorábbi keltezésűről készítettük el az első regesztat, majd időrendben haladva dolgoztuk fel a többi iratot. Az irat jellegének jelölését a regeszta utáni első sor első adataként tüntettük fel. Az irat jellegét az határozza meg, hogy eredeti-e az irat vagy másolat, fogalmazvány-e vagy tisztázat, távirat-e vagy jegyzőkönyv. Az irat jellegének jelölését a nyelv megjelölésétől gondolatjel választja el. Az irat nyelvének jelölését minden esetben feltüntetjük, ha nem magyar nyelven készült iratról van szó. Jelölésének helye a regeszta utáni első sorban van az irat jellegének jelölése után. A mellékletek megjelölésétől gondolatjel választja el. Mellékletnek tekintjük azokat a kézzel írt vagy nyomtatott formában megjelent szellemi termékeket pl.: röplap, plakát, újság, névjegyzék stb., amelyet az irathoz csatoltak. A mellékletnek nem csak a darabszámát, hanem a megnevezését is feltüntettük. PL: 1 db. röplap. Jelölésének helye a regeszta utáni első sorban van az irat jellegének jelölése után, vagy ha a nyelv megjelölése is szerepel, akkor az után következik és attól gondolatjel választja el. Az irat jelzete az a szám, amely az állag keretei között meghatározott időegységeken belül az egyes iratok helyét kijelöli. Miután kiadványunk egy meghatározott állag feldolgozására vállalkozott, — levéltári jelzete BFL VI. 1. a. — ez felment bennünket attól, hogy a teljes jelzetet minden regeszta után megismételjük. Elegendő az iratszám közlése. PL: 45/83, 52/84, 125/85 stb. Az iratszámok esetében, mint azt a példákon láthatjuk, az évszámoknak csak az utolsó két tagját közöljük, hiszen világosan érthető, hogy 1883-ról, 1834ről és 1885-ről van szó. Az iratszám jelölésének helye a regeszta utáni első sorban mindig a jobb oldal szélén található. A regeszták sora után, a kötet végén, neves tárgymutatót közlünk. A mutatóhoz alapanyagként felhasznált cédulák adatait H. Kohut Mária föle véltáros gyűjtötte ki az egész állag irataiból. A személynevek nemcsak a névmutató megszerkesztésénél, hanem már a regeszták készítésénél is sok gondot okoztak. A korai magyarországi munkásmozgalomban tevékenykedő szocialista munkások jórészének neve idegen hangzású volt, miután a szakmunkásréteg elsősorban német, osztrák, cseh származású ebben az időben. Neveiket a rendőrírnokok legtöbbször hallomás után írták le és így ugyanaz a személy sokszor három-, négyféle névváltozattal is szerepel az iratokban. Ezekben az esetekben azt a módszert követtük, hogy a regesztákban meghagytuk az eredeti iratban szereplő névváltozatokat, a névmutatónál pedig utalók formájában szerepeltetjük a különböző névalakokat és a helyes név15