A budapesti rendőrfőkapitány elnöki reservált iratai 1883-1885 (Budapest, 1990)

Bevezető

alaknál tüntetjük fel az iratszámokat. PL: Kotidek Ágoston lásd még Koditek Ágoston. A valódi névalak megállapítására többféle úton törekedtünk. Legkézenfekvőbb az a megoldás, ha egy rendőrségi jegyzőkönyvön szerepel a vitás személynév az illető saját kezű aláírásában, akkor ezt fogadtuk el hitelesnek és az összes többit változatnak tekintettük. Ha ilyen lehetőség nem akadt, akkor a bécsi rendőrigazgatóság által kiadott nyomtatott körözvényeket, a Bécsből kiutasított szocialisták névjegyzékét tekintettük hiteles forrásnak. Ha pedig ez sem állt rendelkezésre, akkor azt a névalakot fogadtuk el, amely az iratokban a legtöbbször szerepelt és a legközelebb állt annak a népnek a nyelvéhez, ahonnan a személynév származott. Volt még egy azonosítási lehetőségünk, ha kiutasított személyről volt szó és az illetőségi helyéről hivatalos visszaigazolás érkezett, az minden valószínűség szerint a név eredeti alakját tartalmazta. A névmutatónál gondot okozott az egyező család- és utónévvel rendelkező személyek megkülönböztetése is. Ezt úgy oldottuk meg, hogy ahol kideríthető volt a foglalkozás, ott a személynév után a foglalkozást is jelöltük. Ez igen gyakran komoly kutatómunkát igényelt, mert különösen az 1884-es kivételes törvény életbeléptetése után a Bécsből vagy Budapestről kiutasított szocialisták, részben a rendőrség megtévesztése, részben pedig megélhetésük érdekében arra kényszerültek, hogy eredeti foglalkozásuktól merőben eltérő szakmákban keressenek munkalehetőséget. Előfordult, hogy valaki eredetileg géplakatos volt, de később mint festő, vagy pék bukkant fel egy másik országrészben. Még egy adatot tartalmaz a névmutató, amire érdemes felfigyelni, nevezetesen azt, hogy a nevezett személyt mikor utasították ki valamely városból, esetleg az egész ország területéről. Ez az adat mindig azok előtt az iratszámok előtt szerepel, amelyek a kiutasításával kapcsolatos eljárást tárgyalják. A névmutatóban tehát betűrendben szerepelnek az iratokban található személynevek eredeti alakjai és utaló formájában az ugyancsak az iratokban található névváltozatai, a név viselőjének foglalkozása, — ha az megállapítható volt — kiutasításának helye és időpontja, valamint időrendben azok az iratszámok, ahol a reá vonatkozó adatok megtalálhatók. Miután a kiadvány elkészítésénél mindvégig gondot jelentett a terjedelem, így a regesztáknál csak a legritkább esetben, csak ha nagyon fontosnak véltük, akkor írtunk ki háromnál több személynevet. Nyomatékosan fel kell hívnunk tehát a figyelmet arra, hogy a névmutató az iratok névanyagát mutatja be és nem a regesztákét, ezzel voltaképpen kiegészíti a regeszták által adott információt. Például: a regesztában csak annyi szerepel, hogy a bécsi rendőrigazgatóság megküldte a Bécsből kiutasított szocialisták 6. névjegyzékét, miután ilyen esetben többnyire egy névsorról van szó, ezt a regeszta már nem tartalmazza, de a nevek megtalálhatók a névmutatóban és az iratszámok egyeztetése alapján ezek azonosíthatók. A névmutató viszont nem tünteti fel az iratok küldőjének és címzettjének nevét, ez feleslegesen duzzasztotta volna a névmutató terjedelmét, azonkívül ezeknek a hivatalos személyeknek a neveit minden esetben közli a regeszta. A tárgymutató jelen kötetünkben tizenkét tárgyszó alatt sorolja fel a tárgykörükbe tartozó iratok rövid megnevezését és azokat az iratszámokat, ahol ezek az iratok feltalálhatók. A tárgyszók: I. Munkáspártok II. Egyesületek—Szakegyletek III. Gyűlések IV. Tüntetések V. Sztrájkok VI. Bizottságok VII. Ünnepélyek—Kultúrmozgalom VIII. Sajtó IX. Röpiratok—Könyvek X. Nemzetiségek munkásmozgalma XI. Egyéb mozgalmak XII. Különfélék. A tárgyszók alatt a megnevezések betűrendben, a hozzájuk kapcsolódó iratszámok pedig időrendben követik egymást, amint azt már a névmutatónál láttuk. Még egy jellemző adat a személynevek írásmódjának bizonytalanságáról, mielőtt a helységnevek körül adódó eltéréseket ismertetnénk: Kamermayer Károlynak az egyesített főváros első polgármesterének a családnevét az iratokban többnyire ebben a formában találjuk meg: Kammermayer. A különféle lexikonok ugyan következetesen és egyöntetűen Kamermayer-t írnak, de végül a legfőbb bizonyíték itt is a polgármester saját kezű aláírása volt. Szerencsére az iratok között több olyan is fellelhető, amelyet a polgármester szignált és családnevét minden esetben Kamermayer-nek írta alá. Hasonló jelenség fordul elő a helységnevek és az utcanevek írásánál is. Pl. a Rumbach Sebestyén utcát hallomás után következetesen Rombach utcának írták. Ilyenkor, miután az utca neve ma is ugyanaz, az iratban található írásmód mellett zárójelben közöltük a helyes névalakot. Az utcanevek írásánál az iratban szereplő formát követtük pl.: 3 nyúl-utca. Nem jelöltük az utcanevek időközben bekövetkezett változását, pl.: a Hatvani utca mellé nem írtuk ki zárójelben, hogy ma Kossuth Lajos utca. A helységnevek helyes írásmódjának megállapítása igen sok és fárasztó kutatómunkát 16