Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA
1949. szeptember 3-án újra nagy megtiszteltetésben részesült, most már a vizsgálat befejezéséről számolhatott be a központi vezetőségnek: „Ma már sokkal világosabban áll előttünk az egész kémbanda szervezeti felépítése, tagjai tevékenységének jelentősége, mint két [és] fél hónappal ezelőtt." 25 oldalas beszéde gyakorlatilag megelőlegezte a későbbi vádiratot, ami már ekkor elkészült. 244 Szavaiban nyoma sem volt kételynek, vagy akár csak arra utaló jelnek, hogy beszéde kényszeredett lett volna. 245 Péter Gábor altábornagy, az AVH volt vezetője, életfogytiglanra elítélt 1956. június 4-i vallomásában felidézte Rajk és társainak kivégzését: „Farkas Mihály a Rajk-ügy tárgyalása után állandóan sürgette, mikor lesz másodfokú jogerős ítélet. Szinte naponta hívott fel telefonon, »mikor lesz Rajkék akasztása? 246 Ott akarok lenni!« Azt válaszoltam, ha meglesz, készítek egy feljegyzést »Nem! Én ott akarok lenni! Látni akarom!« Ott is volt a Conti utcában. A fogházudvar ablakából nézte végig Rajk László, Szőnyi Tibor, Szálai András felakasztását." 247 Károlyi Márton AVH-alezredes, a hírhedt vizsgálati osztály egykori vezetője, aki a „Rajk-ügyben" Szőnyi Tibor kihallgatója, majd 1951-ben a „Kádár-vizsgálat" vezetője volt, 1955. szeptember 14-én, már 12 évre elítéltként írta le vallomásában, hogy - bár a pontos időpontra már nem emlékezett (de mi tudjuk: 1949. október 14-én) - „este Szűcs Ernő közölte velem, hogy másnap a Conti utcai fogdában fogják kivégezni Rajkot, Szőnyit és Szálait, és nekem ott kell lennem, mert nekem kell Szőnyivel a siralomházban lennem. Egész éjjel nem tudtam aludni, de korán reggel ott voltam a Conti utcai börtönben. Rajtam kívül ott volt még Péter, Szűcs, Décsi, Moravetz, Farkas Vladimír, Alapy Gyula ügyész és még mások, már nem emlékszem pontosan. Azt tudom, hogy később a kivégzésre megjelent Farkas Mihály és Kádár János is, és az egyik emeleti ablakból nézték végig a kivégzést." Az ablakban Péter és Farkas mellett Kádár állt, Farkas „még aznap reggel mondta - Péternek - , »elhoztam a Kádárt is, hadd lássa, nem árt«!" 24K Hajnalban Alapy Gyula ügyész kihirdette az elítéltek előtt a halálos ítéletet, illetve kegyelmi kérvényük elutasítását. Ekkor „elvitték őket három egymás mellett lévő cellába, hogy bevárják a hivatalosan előírt két órát a kivégzésig. Nekem - emlékezett Károlyi - be kellett mennem Szőnyihez és vele töltenem ezt az időt. Moravetz Szálaihoz, Szűcs pedig Rajkhoz." Mindenki megkapta tehát az utolsó percekre, 120 percre, a siralomházban a saját vizsgálóját. „Szőnyi nagyon csendes volt, az ügyéről, az ítéletéről nem beszélt, csak a családjáról, főleg a fiáról. Nagyon sokat beszélt a fiával való dolgairól. írt egy búcsúlevelet a feleségének és a fiának." az első hetekben a honvédelmi miniszter és Kádár közvetlenül, személyesen irányították, többször voltak az ÁVH épületében és a szabadság-hegyi toronyépületben is."(THV- 142679/5.79. Décsi Gyula 1954. május 16-i sajátkezű vallomása.) 244 „A vádiratot külön futár vitte Bukarestbe, majd onnan Sztálinhoz. Sztálin 11949. augusztus 20-án 1 magához hívatta Rákosit és kisebb módosításokat ő is ejtett a vádiraton. Amikor Rákosi elvtárs visszatért Moszkvából, közölte, hogy Sztálin kijelentette, hogy a munka nem rossz." (TH V - 150 019/1. Farkas Mihály 1956. október 18-i vallomása.) 245 Iratok. 5. 309-333. p. 246 „A halálos ítéletek megszületése után Rákosi elvtárs táviratot küldött Sztálinnak és megkérdezte, végrehajtsák-e az ítéletet. Először ugyan az volt a válasz, hogy ne, de pár nap múlva megjött az a válasz, hogy végre kell hajtani." (TH V - 150 019/1. Farkas Mihály 1956. október 18-i vallomása.) 247 TH V - 150 019/5. 159-160. 24X MOL M - KS 276. f. 62/2. őe. 23-33. Károlyi Márton 1955. szeptember 14-i vallomása.
