Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

A szomszéd cellában Szálai András kevésbé volt csendes, kihallatszott ordítozása. „Nem sokat hallottam, csak annyit, hogy Szálai Moravetzet többször ordítva kiutasította a cellából. Szőnyi alig-alig figyelt erre, csak néha mondotta, hogy miért kiabálnak. Rajktól nem lehetett semmit hallani, ott csend volt."

249 Rajk Szűcsöt ígéretére emlékeztette, „én megtettem a kötelességemet, most Önökön a sor, hogy családommal a megbeszélt dolgokat közöljék". Búcsúlevelet is írt nekik, „közben Szűcs kávét, konyakot, cigarettát hozatott".

250 Elsőként Szálait kísérték a bitó alá, kiabált „még akkor is, hogy odahallatszott, pedig az elég messze volt. Ekkor emlékezetem szerint azt kiabálta, »becsaptak, ártatlan vagyok«. Szőnyi is felfigyelt ekkor, de semmi hatással nem volt rá."

251 Szálai valóban ártatlanságát, becsapottságát szegezte a világnak, ő tényleg hitt az ígéretnek, az egész csak komédia, elítéltetése után titokban külföldre juttatják. Faludi panaszkodott a folyosón Szálai viselkedése miatt, holott ő ígérte azt, „hogy a tárgyalás után Szálait vagy a Szovjetunióba, vagy Dél-Amerikába fogják szállítani családjával együtt. Nevetve mondta, hogy Szálai annyira elhitte ezt, hogy a külseje megváltoztatására még egy nagy bajuszt is növesztett."

252 Szőnyi „mielőtt kivitték, a fiáról beszélt, és aztán odaszólt a két őrnek, akik kivezették, de inkább magának, hogy »siessenek, csak gyorsan túl lenni«. Szőnyi külsőleg nyugodt volt, de azért belül rettenetes ideges volt."

253 Károlyi nem hallotta Rajk utolsó szavait, később azt mesélték neki, hogy „az ő magyar népét" éltette. Újabb legenda született, a nemzeti kommunizmus legendája, furcsa elegye az AVH-s mítoszteremtésnek, s az önigazolásnak. „Én ezt nem tudom, csak mesélték, mert Rajk nem kiabált, és én ott voltam az egész kivégzés alatt az üres cellák előtti folyosón."

254 A hallomással ellentétben, Rajk, amikor ott állt két kivégzett „bajtársa" előtt, amikor már nem lehetett illúziója, pontosan tudta, hogy ez az ő sorsa is, akkor Sztálint és Rákosit éltette. Még csak nem is pillanatnyi elhatározásból, cellájában már előre közölte hóhérai egyikével, azzal a Szűcs Ernővel, aki elkísérte az utolsó lépéseknél. Átölelte, s kérte, „adja át üdvözletét az elvtársaknak". Az AVH-s ezredes egy pillanatra megrendült, persze ő is tudta, hogy áldozata ártatlan, az elvtársi csók mégis váratlanul érte.

255 „1949 októberében - írta Kádár 1954-ben, két nappal szabadulása előtt a börtönben jelen voltam Rajk, Szőnyi, Szálai kivégzésén. Itt Rajk Sztálint és Rákosit éltette, Szálai pedig azt kiáltozta, hogy nem volt áruló, kínozták. Péter Gábor mindkettőre azt mondta: provokálnak. Még a helyszínen Szűcs, utóbb kérdésemre, kezdte mondani, hogy Rajk kérte őt, adja át üdvözletét az elvtársaknak."

256 A kivégzést kávézás, csendes, önelégült iszogatás követte. „Csak akkor mentem fel mármint Károlyi - az emeletre, a parancsnoki szobába, amikor vége volt az egésznek, akkor is a folyosón végig, az udvart nem is nézve. A parancsnoki szobában voltak Farkas 249 Uo. 250 TH V - 142 673/4. 359. Réh Alajos 1954. június 23-i saját kezű vallomása. Közli Iratok. 1. 202-205. p. 251 MOL M - KS 276. f. 62/2. őe. 23-33. Károlyi Márton 1955. szeptember 14-i vallomása. 252 TH V - 142 673/4. 360. Réh Alajos 1954. június 23-i saját kezű vallomása. Közli Íratok. 1. 202-205., p.; lásd még erre vonatkozóan MOL M - KS IV/287/1955-1962. 253 Szőnyi megkérdezte Károlyitól, „hogy éltesse-e a pártot. Azt feleltem, szükségtelennek tartom." (TH V - 150 019/1. 219. Károlyi Márton 1956. december 18-i vallomása.) 254 MOL M - KS 276. f. 62/2. őe. 23-33. Károlyi Márton 1955. szeptember 14-i vallomása. 255 Uo. 256 TH V - 142673. 367-370. közli Iratok. 2. 466. p.