Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA
Gáborra hivatkozva viszont arról számolt be, hogy „a Kádár-ügytől Jevdokimenko is távol tartotta őt", mármint Pétert. 485 Bár mindenki „kételkedett", s „távol tartotta magát", őszre mégis összeállt a koncepció. Elsőként, 1951. október 19-én Losonczy Gézát állították bíróság elé, „ügyének" elkülönítését indokolhatta - az amalgámozás sikertelensége mellett - egészségi állapota is, a vizsgálat nemcsak testileg, de pszichésen is súlyosan megviselte. 486 Besúgás, kémkedés és összeesküvés címén 15 év börtönre ítélték. Újhelyi esetében, „előadója", Gerendás Iván készítette el az összefoglaló jelentést, illetve az összesített „vallomást". Ebben Újhelyi „elismerte", hogy előbb beszervezték, majd kémkedett, végül a Moszkvából hazatérő kommunistákkal szemben Kádárral, Donáthtal, Harasztival, Kállaival, Losonczy val és Zölddel „ellenséges frakciót" alakítottak, s szervezkedtek. 487 Ennek ellenére nem a felsoroltakkal, hanem Tariskával és Veressel került 1951. október 20-án a Budapesti Megyei Bíróság elé, amely őt 8 évre, 488 Tariskát 12 évre, Verest pedig 15 évre ítélte. Gerendás még megnyugtatta áldozatát, a párt Alapy Gyula KEB-tag személyében a tárgyaláson is jelen lesz, hiszen ő képviseli a vádat. Csak a két „mellékper" lezárása után, november 28-án készült el a „kiküldött pártbizottság" zárójelentése. 489 Ezt előzetesen bemutatták Rákosinak, aki még javított rajta, 490 majd a központi vezetőség két nappal később „megvitatta". A Kiss Károly által felolvasott jelentéshez senki sem szólt hozzá, de egyhangúan tudomásul vették. 491 A jelentés a már „letárgyalt ügyekkel" és a Kádárral együtt elítélt Haraszti Sándorral nem foglalkozott. 492 Megállapította viszont, hogy Kádárt, Donáthot és Kállait lebukásukkor a politikai rendőrség beszervezte, 493 Kállai pedig 1943-tól még a Gestapónak is dolgozott. Nemcsak Kállai volt azonban kettős ügynök, Kádár már 1943-tól - SomborSchweinitzer révén -, Donath pedig 1946-tól - Redward követségi tanácsos révén kapcsolatba került az angol kémszolgálattal, az Intelligence Service-szel. Az eredeti kiindulási pont, a párt 1943-as feloszlatása, tehát a besúgás, a kémkedés és a szervezkedés mögött háttérbe szorult, de nem maradt ki. A most már kikristályosodott koncepció szerint, a párt feloszlatására vonatkozó útmutatás nem is Schweinitzertől származott, ő csak közvetítette az angol titkosszolgálat utasítását. E szerint az angolok azt akarták, hogy ha ők és az amerikaik „megszállják Magyarországot", ne legyen kommu485 TH V - 150 019/5. 120. Décsi Gyula saját kezű vallomása 1956. április 24. 486 Losonczy esetében egy 1955-es ügyészi előkészítő irat alapján rekonstruálható a vizsgálat, illetve az. eredeti vádirat. Lásd a 25h. dokumentum, illetve Kövér 216-225. p. 487 TH V - 150 019/2. 365. Újhelyi Szilárd 1956. szeptember 6-i vallomása. 488 Gerendás „közölte velem, hogy a párt dönti el azt, hogy engem mennyire fognak ítélni, és valóban már a tárgyalás előtt megmondta nekem, hogy nyolc évre leszek ítélve, ami valóban így is történt". TH V - 150 019/2. 366. Újhelyi Szilárd 1956. szeptember 6-i vallomása. 489 Lásd a 15. számú dokumentumot. 490 TH V - 150 019/5. 139. Farkas Mihály 1957. február 7-i vallomása. 491 192 Lásd a 16. dokumentumot. Formailag jogosan, hiszen miután Losonczy letartóztatása idején már nem volt tagja a KV-nak, vele, Harasztival és a Tariska-per vádlottjaival valóban „nem kellett elszámolni". 493 Kádárt 1933-ban Hain Péter, Donáthot 1940-ben Wayand Tibor, Kállait pedig 1942-ben szintén Wayand „szervezte be".
