Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
szolgálatot, mint vádbiztos. A Tanácsköztársaság bukása után Pécsett kapcsolódtam be a szocdem párt munkájába, az ottani Munkás c. lap szerkesztésében vettem részt. Baloldali tevékenységem miatt a szerb hatóságok kiszolgáltattak a fehéreknek, így kb. 2 hónapig Kaposváron voltam lezárva. Mivel ellenem terhelő vallomásokat nem tudtak beszerezni, szabadlábra helyeztek többi letartóztatott társammal együtt. Velem került szabadlábra Tillmann nevű postástiszt is. Ezután Pécsre mentem és ismét bekapcsolódtam a mozgalomba, újságíró tevékenységet fejtettem ki a Munkás c. lap számára. Cikkeim miatt sajtópereket indítottak ellenem, ezért - Pécsnek a szerbek által történt kiürítésekor - Jugoszláviába emigráltam. Ez kb. 1921 nyarán volt. Emigrálásom oka az volt, hogy féltem attól, hogy tevékenységem miatt a fehér hatóságok felelősségre vonnak. Körözés is volt kiadva ellenem. Korábban vallotta, hogy Jugoszláviában trockista, szovjet- és kommunistaellenes tevékenységet fejtett ki! Ez a korábbi vallomásom nem felel meg a valóságnak. A valóság az, hogy én 1924-ben kapcsolódtam be a munkásmozgalomba Szabadkán. Kapcsolatba kerültem a JKP-vel 202 és hazajövetelemig tagja is voltam. A pártban propagandamunkát végeztem, cikkeket írtam a párt befolyása alatt álló szakszervezeti lapba. Választási röpiratokat készítettünk, mert a párt mindig fellépett a választásokon különböző nevek alatt. Trockista tevékenységet nem fejtettem ki, trockista nézetek Jugoszláviában, illetve az akkori JKP-ban fel sem vetődtek. Hallottam ugyan a Szovjetunióban folyó harcokról, de az akkori elméleti képzettségemnél fogva fel sem ismertem e harcok elvi jelentőségét. Markovié Simával, a JKP vezetőjével egy ízben találkoztam. Nem tudtam róla, hogy trockista, ezt csak a vizsgálat ideje alatt tudtam meg. Hogy trockista nézeteket nem vallottam, nem hirdettem, tudja bizonyítani valamennyi emigráns, akivel akkor érintkeztem. így Faust Imre, Cséby Lajos, László Ferenc, Szegedi Emil, Dettre János és még mások tudják bizonyítani, hogy nem voltam trockista, nem végeztem pártellenes tevékenységet. Ezt bizonyítja az a tény, hogy mikor megtudtam, hogy Trockij ellenség, cikket írtam ellene a Korunkban. Mint újságíró a Bácsmegyei Naplónál dolgoztam, majd később a Hírlap c. lapnál. Mindkét lap liberális, burzsoá lap volt. A Bácsmegyei Naplónál írtam két szovjetellenes cikket. Az egyik címe A Köztársaság agóniája, a másiké Lenin és szövetségesei. E cikk bár szovjetellenes, mégsem bizonyíthatja az én szovjetellenes beállítottságomat, mert nem is voltam az. Az igazság az, hogy 1923-ban én nem tudtam máshol elhelyezkedni, mint a Naplóhoz. Ez, mint polgári lap, nyilván közölt szovjetellenes cikkeket. Én egyszerű újságíró voltam, olyan cikket kellett írnom, amilyet nekem mondtak, ha nem ezt csinálom, állásomból elbocsátottak volna, ami nagyon kellemetlenül érintett volna, mert ebben az időben nősültem. Ilyen körülmények között írtam a két szovjetellenes cikket névtelenül. Meg kell még mondanom, hogy én is tudtam, hogy nem helyes amit csinálok, ezt fel is vetettem munkatársaimnak, azonban kénytelen voltam elvállalni Jugoszláv Kommunista Párt.
