Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
a cikkek írását, mert másképp állásomat vesztettem volna el. Megjegyzem azt is, hogy a lap keretein belül igyekeztem haladó cikkeket is írni és az említett szovjetellenes cikkeknek is igyekeztem az élét elvenni. Felmutatom Önnek [a] Lenin szövetségesei és a Köztársaság agóniája c. szovjetellenes cikket. Ezeket a cikkeket írta Ön? Igen, beismerem, hogy e két cikket 1923-ban Szabadkán írtam a Bácsmegyei Napló c. lapban. E két cikket lakásomon tartottam, mert feleségem szerette gyűjtögetni a cikkeimet, így ez is a cikkek között volt. Ön hogyan tartotta összeegyeztethetőnek, illegális párttagságát azzal, hogy legális polgári lapnál szovjetellenes cikket írjon? Politikai éretlenségem és tapasztalatlanságomból nem ismertem fel ennek a magatartásomnak káros voltát. Ezt csak később ismertem fel. Magatartásom káros voltának felismerését megnehezítette az is, hogy tudta a párt, hogy hol dolgozom és ezért nekem nem szóltak. Mint vallottam, egzisztenciális kérdést is láttam a dologban, a lapnál jó fizetésem volt és meg kellett csinálnom azt, amit mondtak. Korábban azt is vallotta, hogy Jugoszláviában a Horthy-rendszer politikai propagálója is volt, nacionalista cikkeket írt, kiszolgálta a Horthy-rendszert is Jugoszláviában. E tevékenységeképpen engedték haza a magyar hatóságok? Igen én ezt vallottam, de nem felel meg a valóságnak. Én nem dicsőítettem a Horthyrendszert, nem írtam nacionalista szellemű cikkeket a Hírlapnál. írtam cikkeket, főleg a nemzetiségi kérdésekről, harcoltam a magyar kisebbség jogaiért. Hazajövetelem pedig nem kapcsolódik ehhez a kérdéshez. Akkoriban nemcsak engem, hanem sok újságírót, emigránst kiutasítottak Jugoszláviából. Mindenki, aki kért útlevelet, megkapta. így én is kértem Bécsbe és meg is kaptam. Azért kértem Bécsbe az útlevelet, mert feltem, hogy a pécsi mozgalmi tevékenységemért felelősségre vonnak. Bécsből azonban féleségemmel együtt hazajöttem, mert feleségem közben megérdeklődte, és tudomásomra adta, hogy nem fognak mozgalmi tevékenységemért letartóztatni. Az útlevél megszerzése érdekében Lefkovics Ernőn keresztül egy kérvényt adtam be a magyar követségre. Az útlevelet meg is kaptam pár napon belül. Ön korábban vallotta, hogy Jugoszláviából való hazatérése után is trockista, szovjet- és pártellenes tevékenységet lejtett ki. Ez teljes egészében valótlan. Hazajövetelem után 1929-től kezdve mindent megtettem, hogy együtt küzdjek kommunista, elvhű barátaimmal és ismerőseimmel. Tamás Aladár és Gergely Sándor tanúsíthatja, hogy élénken részt vettem a 100% c. lap körül csoportosult írókkal és újságírókkal abban a harcban, amit a Kassák csoport trockista része ellen folytattak. Számtalan cikkem jelent meg e lapban, baloldali eszmei tartalommal, köztük Bodor Sándor néven írt Új háború ellen c. cikkem is. Ezért a cikkért háromhavi fogházat kaptam, amit a gyűjtőfogházban töltöttem ki 1933-ban. Ugyancsak 1930-193 l-ben több cikkem jelent meg a Korunk című lapban, a Társadalmi Szemlében, amelyek bizonyítják, hogy nem voltam ellensége a pártnak, nem voltam szovjetellenes.
