Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

Rákosi elvtárs utasította Farkas elvtársat, hogy pártvonalon, Péter Gábort pedig, hogy állami vonalon nézzenek utána ennek a kérdésnek, s próbáljanak további konkrét anyagot szerezni. Ezt követte a Szőnyivel kapcsolatos újabb anyagok (amerikai segélyszervezettel való kapcsolat, Szőnyi telefonlehallgatása), melyek alapján döntés született Szőnyi letartóztatására. Ezt Kádár János elvtárs is elfogadta. Arra a kérdésre, hogy Kádár elvtárs hogy került oda egy alkalommal Szőnyi kihallgatására, Kádár elvtárs elmondta, hogy valamilyen ügyben kereste Péter Gábort, majd Farkas Mihályt, miután egyiket sem találta meg és közölték vele, hogy hol található, ott kereste fel őket, s ennek következtében érkezett Szőnyi kihallgatásának a végére. Először Kádár elvtárssal nem közölték Szőnyinek Rajkra való terhelő vallomását. Csak miután ezt Kádár elvtárs valahol meghallotta és szóvá tette, akkor ismertették Szőnyi vallomását. Szőnyinek Rajkra vonatkozó vallomása után Rákosi elvtárs azt a megbízást adta Farkas elvtársnak, vizsgálja meg, hogy az megfelel-e a valóságnak, és nem Péter Gábor csinálta-e a régi Rajkkal szembeni ellenségeskedés miatt. Amikor Farkas Mihály e kérdésben Szőnyivel beszélt, fellépése olyan volt, mely nem segítette elő a kérdés helyes megállapítását. Ordítozott Szőnyivel, hogy maga kém, elismeri ezt, be ne csapjon, ugye Rajk kém? Igen! Farkas Mihály elvtárs a kérdés ilyenfajta vizsgálata után közölte, hogy Szőnyi terhelő vallomása igaz. Kádár elvtárs egy alkalommal (mikor egy üggyel kapcsolatban felkereste Farkas elvtársat a lakásán) tanúja volt egy beszélgetésnek Farkas Mihály és Belkin között. (Rákosi elvtárs az ügy természetére utalva kért egy szovjet specialistát, aki segítségünkre van az ügy kivizsgálásában. Erre a munkára küldték Belkint). Amikor Kádár elvtárs a szobába belépett Farkas és Belkin dühösen veszekedtek egymással. (A beszélgetés egy részét Farkas elvtárs fordította le Kádár elvtársnak). Belkin azzal érvelt, hogy 25 éves szakmai tapasztalat van mögötte, hallgassanak rá. Tapasztalata szerint azokban a dolgokban, amelyeket eddig megállapítottak, illetve lehetősége volt ellenőrizni, nem minden felel meg a tényeknek. Farkas elvtárs ezzel szemben állandóan hajtogatta, hogy Belkinnek nincs igaza. Egy későbbi alkalommal, amikor Kádár elvtárs a Farkas és Belkin közti beszélgetésre utalva aggályát fejezte ki, Farkas elvtárs kijelentette: „légy te nyugodt, Belkin már megkapta az utasításokat felülről". Ezt követően egy államvédelmi bizottsági ülésen közölték (Rákosi elvtárs terjesztette elő), hogy szükséges Rajk letartóztatása, de az ügyet alaposan ki kell vizsgálni. (Ezt a döntést a bizottság minden tagja megszavazta). Rajk letartóztatásához az adatokat 4 személy vallomása alapján eszközölték. (Szőnyi, Field, Pavlik és egy osztrák nő). E vallomások közül csak Szőnyiét volt lehetséges ellenőrizni, mert akkoriban még csak ő volt nálunk őrizetben. Pavlikot a csehek, az osztrák nőt az NKVB hallgatta ki. Belkin arra való hivatkozással, hogy az egyik személy vallomását ők ellenőrizték, és az úgy látszik, nem felel meg a tényeknek, azt kérte, hogy az ügyben egyelőre fenntartással kell élni. Rajk eleinte minden ellene felhozott vádat tagadott, s ekkor írta a pártnak a közismert levelet. Ekkor adta Rákosi elvtárs azt az utasítást Farkas és Kádár elvtársaknak, hogy beszéljenek Rajkkal. „Menjetek be, beszéljetek ezzel a szerencsétlennel, mert az világos, hogy itt [van] valami, mondja meg őszintén mi van nála, mert így még megmentheti magát. Ha ezt nem teszi meg, akkor nem látni, mi lesz vele". Ezt követően Farkas és Kádár elvtársak beszéltek is Rajkkal az utasítás szellemében. Kádár elvtárs szerint a beszélgetést és annak hangnemét Farkas elvtárs irányította, Kádár elvtárs csak a vége felé kapcsolódott bele, s akkor tényleg ő is emelkedett hangon próbálta rábeszélni Rajkot, hogy mondja el őszintén, hogy mi van vele, mert így segíthet magán.