Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Rajk a kihallgatása során nem tudta megmondani, mikor került be a kommunista mozgalomba és ki kapcsolta be. Ez növelte a gyanút. Rákosi elvtárs ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatta, hogy a rendőrség hozta őt be, különben tudná, hogy ki vette fel a pártba. 480 Az 1948-as nyári Boarov-ügy is szerepet játszott ebben az ügyben, persze csak a későbbiek folyamán. Ez a dolog először a főkapitányi értesítőben (melyet néhány elvtárs kapott meg) egy pénteki napon szerepelt, egy hír formájában, hogy egy szerb diák öngyilkos lett, mert menyasszonyával összeveszett, a rendőrség megállapította a körülményeket és a temetési engedélyt megadta. Kádár elvtárs hétfőn a pártközpontban Farkas elvtárstól hallotta, hogy az ÁVH ezt politikai ügynek tekinti, és engedélyt kaptak a kérdés megvizsgálására. Ezt követően néhány nap múlva erről az ügyről már úgy beszéltek, hogy ezt a szerb diákot a jugoszláv követség sajtóattaséja, Boarov ölte meg, mert kijelentette, hogy ő a Tájékoztató Iroda határozatával ért egyet. Ekkor kapcsolódott be ebbe az ügybe Farkas Mihály és az ő szokott aktivitásával kezdte ezt az ügyet forszírozni. A pártból indult ki az a javaslat, hogy ki kell hívni a követségről Boarovot, kihallgatni és utána nem kell kiengedni. 1949. július végén államvédelmi bizottsági ülést akartak tartani vasárnap Aligán. Farkas Mihály ebben az időben Prágában volt a cseh párt kongresszusán. Péter Gábor eléje repült Prágába, magával vive a Szőnyi-ügy anyagait is, azzal, hogy majd az úton Farkas Mihály áttanulmányozza, Pesten menet közben felveszik Kádárt (Kádár elvtárs estig várta, hogy értesítsék), és azután együtt mennek le Aligára. Péter Gábor Pestre való érkezéskor közölte is Farkas elvtárssal, hogy értesítsék Kádárt. Farkas elvtárs ezt nem tartotta szükségesnek, s ezért Kádár nélkül mentek le Aligára. Ettől kezdve Kádár elvtárs nem vett részt olyan ülésen, ahol nyomozati ügyeket tárgyaltak volna. (Nógrádi elvtárs közbevetett kérdésére Kádár elvtárs kijelentette, hogy a különböző vallomásokból kiindulva Rajk kivégzéséig valóban azt hitte, hogy Rajk bűnös. Két alkalommal vett részt kihallgatáson, egyszer amikor Szőnyi kihallgatásának végére érkezett, másodszor amikor Rákosi elvtárs utasítására Farkas Mihállyal kihallgatták Rajkot.) Már a Rajk-ügy nyomozati anyagainak egy részét sem kapta meg, bár ekkor ő volt a belügyminiszter, azokat Péter közvetlenül küldte be a pártba. Ezeket az anyagokat teljes plénumon nem tárgyalták meg, azokat főleg Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Kádár János (csak eleinte) és Péter végezték el. Rajk letartóztatása után heteken keresztül lényegében nem vallott be semmit, de 5-6 nap múlva bizonyos momentumokat, bizonytalan fogalmazásban elismert. A Slánskyra vonatkozó vallomást Kádár elvtársnak csak utólag mutatta meg Rákosi elvtárs. Ezek a dolgok Pavlik vallomásából ismeretesek. Szőnyi, Pavlik, Field és az osztrák nő vallomásaiban cseh, lengyel, osztrák és német elvtársakra vonatkozóan is terhelő vallomásokat tettek. Ezzel kapcsolatban Rákosi elvtárs azt mondta, ezeknek az embereknek egy részét ismerem, itt valami nincs rendben, erre felhívták Pétert, hogy rendes megalapozott dolgok-e ezek, nem valami kényszer hatására születtek-e. Péter határozottan kijelentette, hogy reálisak. Később azonban visszaszólt, hogy még egyszer utánanézett és megállapította, hogy Moravetz az egyik letartóztatottal 481 vallatása közben sót etetett, Péter tudta nélkül. Lásd az I. számú dokumentumot. 1 Pavlik Gézával.
