Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

4.1 A Rajk-ügy elvi irányítása céljából 1949 júniusában és júliusában sorozatos megbeszélések voltak Rákosi elvtárs, Farkas M., Péter G. és az én részvételemmel. (Gerő és Révai elvtársak tájékoztatása és véleményük kikérése oly módon folyt párhuzamosan, hogy a kihallgatási jegyzőkönyveket megkapták, és külön megbeszéléseket folytattak velük Rákosi elvtárs és Farkas M.) Ezen megbeszélések azonban ténylegesen a nyomozati munka operatív irányításává változtak át. Rajk László őrizetbe vételét követően mintegy négy héttel a különböző kényszerítő eszközök alkalmazásának hatása alatt megtört és tett egy általános, zavaros vallomást, mely szerint ő az ellenség embere, kém lett volna és adatokat adott volna az ellenségnek. E vallomást követő első megbeszélésen Farkas M. kifejtette, hogy az nem létezik, hogy Rajk csak adatokat adott volna, kellett egy összeesküvésnek lenni az állam megdöntésére, kellett egy katonai összeesküvésnek lenni, kellett, hogy Titóéknak valami szerepet szántak, volt egy magyarországi puccs katonai támogatásában stb. [sic!] Farkas M. ezen fellépését követően néhány napon belül az AVH produkálta mindazokat a „beismerő" vallomásokat az őrizetesektől, amelyek szinte szóról szóra megfeleltek az előre kifejtett elképzeléseknek. így, Farkas M. előzetes felvetései alapján, keletkeztek (kevés kivételtől eltekintve) a Rajk-per fő motívumai. Például azt is Farkas M. vetette fel: vallja be Rajk, mit szándékozott tenni a párt azon vezetőivel, akik „útjában álltak ellenséges terveinek". Ennek nyomán születtek meg azok a vallomások, melyek szerint Rajk meg akarta volna gyilkoltatni Rákosi, Gerő elvtársakat és Farkas M.-t. Hangsúlyozom, hogy a Rajk-per összes lényeges önvallomásainak keletkezési sorrendje ez volt: 1./ a feltételezés felvetése az államvédelmi bizottság ülésén (a felvetések oroszlánrésze Farkas M. oldaláról), 2.1 Péter G. szó nélkül jegyezte a felvetéseket noteszébe, 3./ az őrizetesek kínzása, 47 az őrizetesek „beismerő" vallomásai, 5.1 az AVH (Péter G.) prezentálja a beismerő vallomásokat, 6.1 az államvédelmi bizottság e vallomásokat reális vallomásokként elfogadja és újabb feltételezések alapjaként kezeli. 5./ Farkas M. feltételezéseit (koncepcióit) gyakran, konkrétan nevekhez kötötte, s így később megsemmisült, vagy ártatlanul megkínzott és becsületüktől megfosztott kommunisták pusztulásának, illetve szenvedésének közvetlen okozója is volt. Ilyen általam ismert esetek, illetve személyek a Rajk személyével kapcsolatos állásfoglaláson túlmenően: Pálffy György, Sólyom László, Németh alezredes,

470 ifjabb Rédei Ferenc,

471 Molnár (?) Somogy megyei párttitkár,

472 Deszkás János, Villányi András r. ezredes. 6.1 Részben Rajkkal, részben saját személyemmel kapcsolatos Farkas M. következő fellépése: Farkas M. és Péter G. között állva, végignéztem Rajk, Szőnyi, Szálai kivégzését. Rajk „Éljen Sztálin, Rákosi!", Szőnyi szó nélkül, Szálai pedig „... ártatlan vagyok... kínoztak..." kiáltozásokkal mentek a halálba. Engem megdöbbentett ez a részemről kémeknek gondolt emberek által tanúsított érthetetlen magatartás. Ezt látva Farkas M. is, Péter G. is kijelentették, hogy ezek „aljas gazemberek", hogy „még utolsó leheletükkel is provokáll) Helyesen: Németh Dezső ezredes. Helyesen: dr. Réezey Ferenc vezérőrnagy. - Ez. utóbbi kézzel kihúzva.