Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
nak". Ez engem nem nyugtatott meg. Hivattam azokat a tiszteket, akik az utolsó órákban a kivégzettek mellett voltak és megkérdeztem: mit mondtak? Amikor Szűcs ezredes mondani kezdte, hogy Rajk közvetlen a kivégzés előtti percekben megölelve és megcsókolva Őt, arra kérte „adja át üdvözletét az elvtársaknak" Péter G., Farkas M. engedélyével, egy paranccsal elküldte onnan őket. Másnap hivatott Rákosi elvtárs és kérdéseiből „miért vagy olyan rosszkedvű?", „a kivégzés hatott így rád?" stb. megértettem, hogy valaki a kivégzés alatti magatartásom úgy állította be Rákosi elvtárs előtt, hogy én kivégzett kémeket sajnálok, azokkal együtt érzek. Mikor rájöttem, hogy kérdéseimről csak Farkas M. és Péter G. tudtak, továbbá azt is tudtam, hogy közbeesőén Péter G.-nak nem volt módjában erről Rákosi elvtársnak beszélni, megértettem, hogy Farkas M. az, aki már Rajk kivégzése napján elkezdett ellenem is intrikálni Rákosi elvtársnál. III. Személyes ügyemmel (Kádár-ügy) kapcsolatos néhány eset: 1./ Amikor Donath F. már őrizetben volt én pedig még nem - 1951. április 20. előtt Farkas M. bent járt az ÁVH-n, és irányította Donath elvtárs egy kihallgatását. E kihallgatás célja az volt, hogy Donath „vallja be" hogy O maga is, én is kémek voltunk, és kémkapcsolatban álltunk. Amikor kitűnt, hogy Donath ilyen vallomás megtételére nem hajlandó, Farkas M. személyes parancsára annyira megverték, hogy öt hónapon át folyt utána a füle. 2.1 A harmadik szobából - lehallgatók segítségével - Farkas M. és Péter G. együttesen irányították azt a kihallgatásomat, amelyen szándékos sértegetésekkel és provokációkkal annyira kihoztak a sodromból, hogy magam is „beismerő" vallomást tettem. Holott Farkas M. nagyon is jól ismerte e kihallgatás nem normális lefolyását, hiszen azt ő maga irányította, mégis ez után azt jelentette Rákosi elvtársnak, hogy én áruló voltam. Megjegyzésre érdemes, hogy ezt az én „megtörésemet" eredményező kihallgatásomat is, bent a szobában Farkas M. fia, Farkas Vladimír irányította. Ugyancsak Farkas Vladimír volt a másnapi kihallgatásom egyik főszereplője, 473 ahol ismét - és hangsúlyozva, hogy utoljára teszem - visszautasítottam a „nyomozás" provokatív módszereit. 3./ Nekem 1951. szeptember első napjaiban sikerült mint őrizetesnek Péter G. hazugságát lelepleznem és Péter G.-t ennek részleges beismerésére kényszerítenem, az én egész „bűnperem" kiindulópontját képező kérdésben (Péter G. szerepe az 1943-as Szakasits-Kádár megbeszélés létrehozásában). Akkor kijelentettem, hogy e kérdés tisztázásáig nem vagyok hajlandó semmiféle további vallomást tenni. Erre a kihallgatási eljárást abbahagyták és az akkori anyaggal vitték az ügyet 3 hónappal később tárgyalásra. A „Kádár-ügy" nyomozati vezetője kezdettől - 1950. augusztus 1. - Farkas Vladimír volt. Mit csinált az ügy nyomozati vezetője, amikor a fentebb jelzett fontos okból 1951 szeptemberében az egész elakadt? Farkas Vladimír lemondott az ügy nyomozati vezetőjének megbízásáról 1951. szeptember közepén. Erről leghívebben maga Farkas Vladimír beszél egy tanúvallomásában, amelyet még mint ÁVH-alezredes tett 1954 júniusaFarkas Vladimír következetesen állította, hogy csak az előző kihallgatást vezette.
