Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

eredménytelenül. Mondtam az előadónak, hogy amit ő követel tőlem, nem hiszem, hogy a párt követeli. Azt mondta, olyan összefüggésekről van szó, amit én el sem tudok képzelni. Azt mondta, legyek nyugodt, ő viseli elsősorban a felelősséget. Olyan állapotba hoztak, hogy aláírtam a jegyzőkönyvet, és a tárgyaláson se volt bátorságom kimondani az igazat. A maga kihallgatása és a tárgyalás kezdetének időpontja között egy bizonyos hosszú szakasz telt el, amely idő alatt rendezhette volna gondolatait, és ebben a szakaszban feltétlen meg kellett volna erősödni Önben annak a gondolatnak, hogy amit Önnel csinálnak, azt nem a párt csinálja. Én tartom Önt annyira művelt embernek, hogy fel tudta mérni az akkori helyzetben is, hogy az a főhadnagy nem jelentheti a pártot! Ülnök úr kérem! Ez alatt az idő alatt felmerült bennem. Kísérletet is tettem arra, hogy írjak a pártnak, de ez eredménytelen volt. Úgy láttam, olyan légmentesen el vagyok zárva a párttól, és olyan embernek éreztem magam, akit a párt idedobott. Ezen túl valóban lehetetlen volt a fogházkörülmények között, hogy megpróbáljak a párthoz közeledni. A tárgyaláson megvolt erre a mód és lehetőség, de Ön meg se kísérelte. A tárgyalással kapcsolatban komolyan elhittem azt, amit Károlyi alezredes mondott, hogy a tárgyalás csak formalitás, és az ítélet lényegében már megvan. Ezt megerősítette a tárgyalás menete is. Gondoltam, hogy az ügyész megkérdezi tőlem, mi volt az az adat, amit kiszolgáltattam Jancsik Arankáról, mert ha felelni tudok erre a kérdésre, kiderül, hogy Fehér Lajosról csak azt árultam el, hogy barna és magas. Hogy a tárgyaláson ilyen kérdés nem hangzott el, hogy tanúk nem voltak megidézve, és hogy a védelem kérdésében sem volt semmi lehetőség, ez megerősítette bennem azt a hitet, hogy a tárgyalás csak formalitás. Ilyen körülmények között valóban nem mertem szólni. Azt gondoltam, hogy a párt nem akarja dekonspirálni ezt az ügyet valamilyen felsőbb érdek miatt. Maga csak annyira bízott a pártban, hogy elhitte, amit az előadó akar, azt a párt kívánja Öntől? Nem én ezt nem hittem. Akkor meg kellett volna tenni a kísérletet. Én azt hiszem, egészen más kérdéssel állunk szemben. Azzal állunk szemben, hogy Önöknek igen formális volt a pártba vetett bizalmuk, a párt erejébe vetett bizalmuk. Ülnök Úr tisztelettel, ha én formálisan bíztam volna a pártban, akkor képtelen lettem volna arra, hogy a velem történteket kibírjam, akkor be tudtam volna fejezni az életemet. Hogy itt állok, az bizonyítja, hogy bíztam a pártban. De magának látni kellett volna, hogy a cellája a népi demokrácia területén van, és a népi demokrácia erejét Ön csak annyira értékelte, amennyire értékelte. Kétségtelen, olyan állapotba jutottam, hogy nem tudtam ilyen helyesen megfogalmazni, mint ahogy az ülnök úr megfogalmazza. Minden bizonnyal gyenge voltam ebben a kérdésben. De a pártban való bizalmamat nem vesztettem el.